A hó esik, mintha fehér leplet terítenének
a világra, a tetők óvatosan meghajolnak,
az utak csendben felejtenek, lassan eltűnnek.
A lámpa körül kicsi, sűrű kör, hópihék vad tánca,
mint örült dervisek, akik sem itt, sem ott
apró, tévedhetetlen jelek, ...
a világra, a tetők óvatosan meghajolnak,
az utak csendben felejtenek, lassan eltűnnek.
A lámpa körül kicsi, sűrű kör, hópihék vad tánca,
mint örült dervisek, akik sem itt, sem ott
apró, tévedhetetlen jelek, ...
Olvasták: 133
Az Ön versének a helye...
A konyhában egy lámpa ég.
A csönd megterít.
A tányérok fehérje:
valami tiszta, valami hideg.
Kint a zajos világ, rohan
a föld, várakozik
a gond, a felejtés
nem díszít, nem ad.
A fenyő is tétován áll.
Nem ünnepel, olyan
mint a ...
A csönd megterít.
A tányérok fehérje:
valami tiszta, valami hideg.
Kint a zajos világ, rohan
a föld, várakozik
a gond, a felejtés
nem díszít, nem ad.
A fenyő is tétován áll.
Nem ünnepel, olyan
mint a ...
Olvasták: 149
Összeért kezünk, mint
a csönddel táncoló szél,
ki vágy-szirmokat hint.
Lettünk egymásra ébredő,
végesbe hajló álom-idő,
végtelen lélekbe rejtőzködő.
Lettünk eggyé, mi tovább már nem szakad,
törhetetlen ...
a csönddel táncoló szél,
ki vágy-szirmokat hint.
Lettünk egymásra ébredő,
végesbe hajló álom-idő,
végtelen lélekbe rejtőzködő.
Lettünk eggyé, mi tovább már nem szakad,
törhetetlen ...
Olvasták: 103
Nem a gondolat az, ami tart,
mert a gondolat elfogy,
más, mi emel s fönn tart.
Nem a szem az, ami lát,
mert a szem bezáródik,
más, mi feltárja létünk titkát.
Sejteni véled, mégis van valami,
ami túlcsordul a semmi-mindenen.
Több, mint anyag-máz, ...
mert a gondolat elfogy,
más, mi emel s fönn tart.
Nem a szem az, ami lát,
mert a szem bezáródik,
más, mi feltárja létünk titkát.
Sejteni véled, mégis van valami,
ami túlcsordul a semmi-mindenen.
Több, mint anyag-máz, ...
Olvasták: 95
Élet,
Lépted nesze
kőre hulló fény.
Az ablakban
megbillen a csend.
Kezed a kezemben -
mint vízben az árnyék,
egyszerre
törékeny és mély.
A szívünk:
két fénylő templom,
hol egymásba
nyílnak az ajtók.
kőre hulló fény.
Az ablakban
megbillen a csend.
Kezed a kezemben -
mint vízben az árnyék,
egyszerre
törékeny és mély.
A szívünk:
két fénylő templom,
hol egymásba
nyílnak az ajtók.
Olvasták: 149
