A konyhában egy lámpa ég.
A csönd megterít.
A tányérok fehérje:
valami tiszta, valami hideg.
Kint a zajos világ, rohan
a föld, várakozik
a gond, a felejtés
nem díszít, nem ad.
A fenyő is tétován áll.
Nem ünnepel, olyan
mint a ...
A csönd megterít.
A tányérok fehérje:
valami tiszta, valami hideg.
Kint a zajos világ, rohan
a föld, várakozik
a gond, a felejtés
nem díszít, nem ad.
A fenyő is tétován áll.
Nem ünnepel, olyan
mint a ...
Olvasták: 138
Az Ön versének a helye...
Összeért kezünk, mint
a csönddel táncoló szél,
ki vágy-szirmokat hint.
Lettünk egymásra ébredő,
végesbe hajló álom-idő,
végtelen lélekbe rejtőzködő.
Lettünk eggyé, mi tovább már nem szakad,
törhetetlen ...
a csönddel táncoló szél,
ki vágy-szirmokat hint.
Lettünk egymásra ébredő,
végesbe hajló álom-idő,
végtelen lélekbe rejtőzködő.
Lettünk eggyé, mi tovább már nem szakad,
törhetetlen ...
Olvasták: 87
Nem a gondolat az, ami tart,
mert a gondolat elfogy,
más, mi emel s fönn tart.
Nem a szem az, ami lát,
mert a szem bezáródik,
más, mi feltárja létünk titkát.
Sejteni véled, mégis van valami,
ami túlcsordul a semmi-mindenen.
Több, mint anyag-máz, ...
mert a gondolat elfogy,
más, mi emel s fönn tart.
Nem a szem az, ami lát,
mert a szem bezáródik,
más, mi feltárja létünk titkát.
Sejteni véled, mégis van valami,
ami túlcsordul a semmi-mindenen.
Több, mint anyag-máz, ...
Olvasták: 84
Élet,
Lépted nesze
kőre hulló fény.
Az ablakban
megbillen a csend.
Kezed a kezemben -
mint vízben az árnyék,
egyszerre
törékeny és mély.
A szívünk:
két fénylő templom,
hol egymásba
nyílnak az ajtók.
kőre hulló fény.
Az ablakban
megbillen a csend.
Kezed a kezemben -
mint vízben az árnyék,
egyszerre
törékeny és mély.
A szívünk:
két fénylő templom,
hol egymásba
nyílnak az ajtók.
Olvasták: 136
A hajnal érkezik nem siet,
szinte lebeg.
Mint lehulló madártoll, halkan
a bársony porban.
A fény nem kérdi, hová esik,
csak belép a szobába,
és ott marad, cinkosan
a tükörre kacsint.
A kenyér lassan szakad,
hűs vízbe kortyolva
felfénylik ...
szinte lebeg.
Mint lehulló madártoll, halkan
a bársony porban.
A fény nem kérdi, hová esik,
csak belép a szobába,
és ott marad, cinkosan
a tükörre kacsint.
A kenyér lassan szakad,
hűs vízbe kortyolva
felfénylik ...
Olvasták: 130
Élet,
