Nem a gondolat az, ami tart,
mert a gondolat elfogy,
más, mi emel s fönn tart.
Nem a szem az, ami lát,
mert a szem bezáródik,
más, mi feltárja létünk titkát.
Sejteni véled, mégis van valami,
ami túlcsordul a semmi-mindenen.
Több, mint anyag-máz, ...
mert a gondolat elfogy,
más, mi emel s fönn tart.
Nem a szem az, ami lát,
mert a szem bezáródik,
más, mi feltárja létünk titkát.
Sejteni véled, mégis van valami,
ami túlcsordul a semmi-mindenen.
Több, mint anyag-máz, ...
Olvasták: 64
Élet,
Az Ön versének a helye...
Lépted nesze
kőre hulló fény.
Az ablakban
megbillen a csend.
Kezed a kezemben -
mint vízben az árnyék,
egyszerre
törékeny és mély.
A szívünk:
két fénylő templom,
hol egymásba
nyílnak az ajtók.
kőre hulló fény.
Az ablakban
megbillen a csend.
Kezed a kezemben -
mint vízben az árnyék,
egyszerre
törékeny és mély.
A szívünk:
két fénylő templom,
hol egymásba
nyílnak az ajtók.
Olvasták: 65
A hajnal érkezik nem siet,
szinte lebeg.
Mint lehulló madártoll, halkan
a bársony porban.
A fény nem kérdi, hová esik,
csak belép a szobába,
és ott marad, cinkosan
a tükörre kacsint.
A kenyér lassan szakad,
hűs vízbe kortyolva
felfénylik ...
szinte lebeg.
Mint lehulló madártoll, halkan
a bársony porban.
A fény nem kérdi, hová esik,
csak belép a szobába,
és ott marad, cinkosan
a tükörre kacsint.
A kenyér lassan szakad,
hűs vízbe kortyolva
felfénylik ...
Olvasták: 105
Élet,
Lélekidő ez – nincs benne perc,
csak szívverés és remegés,
és talán Isten, a felejtés
amire emlékezem meg a csend.
A földön felejtett imákra a csendben,
mintha valaki végigsétált volna
egy elhagyott templom padjai ...
csak szívverés és remegés,
és talán Isten, a felejtés
amire emlékezem meg a csend.
A földön felejtett imákra a csendben,
mintha valaki végigsétált volna
egy elhagyott templom padjai ...
Olvasták: 128
Vagy...
Itt vagy, mint felismerés, hallgatom
ragyogásod, ízlelem nevetésed,
jövök-megyek a térben, maradok
valami reszkető kiterjedés, belőlem feléd.
A kezem elámul egy-egy tétova öleléstől,
szárnyak selymes fényében akad közöttünk
az idő, ...
Itt vagy, mint felismerés, hallgatom
ragyogásod, ízlelem nevetésed,
jövök-megyek a térben, maradok
valami reszkető kiterjedés, belőlem feléd.
A kezem elámul egy-egy tétova öleléstől,
szárnyak selymes fényében akad közöttünk
az idő, ...
Olvasták: 94
Utolsó idők
A kérdés némán bennem.
Mint kihűlt parázs,
megfeketedik a világ.
Az álmok a falnál, tapéta magány.
A semmi ül velem szemben.
Az idő nehéz lesz,
szívemben, mint egy lerakott ...
A kérdés némán bennem.
Mint kihűlt parázs,
megfeketedik a világ.
Az álmok a falnál, tapéta magány.
A semmi ül velem szemben.
Az idő nehéz lesz,
szívemben, mint egy lerakott ...
Olvasták: 121
