Vizkeleti László versei - ingyenes versküldés

Vizkeleti László (14)

111

1970 -

Buddhista tanító vagyok, szeretem a verseket, azt hiszem segítenek lépésről lépésre mélyebb megértéshez jutni önmagunkról, így hát írogatok.

« Első oldal

Utolsó oldal »

Idő Értékelés

Búsan szép vándorok...

Ó, táncoló tavasz, ki szikrázó ég alatt
vibrálón verdesed fény szárnyadat,
álmodd újra a világot, fess érkezőket
fehéren-feketéllő pirosló csőröket.

Érkeznek a gólyák e búsan szép vándorok
és mintha ...

Olvasták: 32

Természet,

Az Ön versének a helye...

Küldje be kedvenc versét »

A férfi alkonyi csendben

A férfi állt a domboldalon,
és nézte, ahogy a nap
csendesen lehajtja fejét
s az alkony a fák közé oson.

Ez nem búcsú volt,
csak szelíd távozás,
mint mikor az anya
alvó gyermekét betakarja.

A rét aranyban égett,
szinte ...

Olvasták: 63

Természet,

Sivatagi hajnal

A sivatag hajnalban nem ébred,
kibújik a bőréből.

A homok még hideg, elfeledett imákban
ébredezik, és a csillagok olyan idegenek,
mint a kimerült cigarettavégek,
ahogy parázslanak a fekete ég hamutartójában.

A keleti peremen vékony, vérnarancs seb ...

Olvasták: 97

Természet,

Bennem...

Mert minden óra csak kérdés,
s a válasz már régen halott.
Ahogy Isten, az ébredés
némán a szívemben dobog.

Mint Anyám hangja a fejemben,
egy párnán túl
motyog a falra írt emlékezetben.

Ott a falon az életem,
egy repedésből ...

Olvasták: 103

Megbocsátás,

Változó világ

A világ átrendezi a szobát, hol
a székek helyet cserélnek,
a színes falak hátrébb lépnek,
és mire kimondanánk, otthon
már idegen a kilincs hűvöse.

Az utcán a fény siet kapkodva,
mintha szégyellené a délutánt,
ahol a hírek ...

Olvasták: 56

Élet,

Lepelként

A hó esik, mintha fehér leplet terítenének
a világra, a tetők óvatosan meghajolnak,
az utak csendben felejtenek, lassan eltűnnek.

A lámpa körül kicsi, sűrű kör, hópihék vad tánca,
mint örült dervisek, akik sem itt, sem ott
apró, tévedhetetlen jelek, ...

Olvasták: 122

Természet,