Én mindig a sorssal szemeztem
Pedig számtalan dologban vétkeztem
A rossz dolgokat szívemben szétszedtem
Mert már majdnem szétestem.

Ami nekem maradt az a két kezem
Bármit is tettem viselem keresztem
Sokan hiszik rólam h megvesztem
De a sorssal mégis lekezeltem.

Most lépek az útra hogy valamit tegyek
Mint egy vándor sokáig ...

Mindannyian keresünk.
Talán magunk sem tudjuk mit,
egy mosolyt, egy szót, egy érintést;
hiányoznak rá a szavaink.

Hasztalan járjuk táncunk
a hétköznapok parkettjén,
s ha jön a hétvége,
boldogan menekülünk
a hamis érzésbe,
az ál-örömök fényébe,
melyeknek lézerpengéje
hasít lyukat az éj szövetébe.

Rebegjük, ...

Csodálatosan szép piros virág
szépségét a kertnek adja át.
Gyönyörűségét szórja a tájra
szívünknek nagy örömöt adva.

Piros virág! Adj örömöt sokáig,
egészen szirmaid lehervadásáig!
Így rögzülj be kérünk a szívünkbe
és maradj ott benn, hogyha lehet örökre!

Felszállt a csend, s minden mereng
Leszállt az éj, s mindenkit ér
Felszálltak a csillagok, s én csak bámulok, merre lehetnek a nappalok?
S látom remegnek a levelek az ágon, egyedül vannak, senki sincs a határon
Messze távol, lehetnek bárhol de merre mentek a nagy világból?
Merre vagytok, merre szálltok, hol láttok napvilágot?

Havat hord a szárnyán, meglök, de csak árván
Suttog, de sosem érted sír, hogy sosem élhet.
Magányos lélek, aki sosem félhet, s arra vár, hogy egyszer élhet.
Hideg, s zord helyen mereng, hol lehetne jobb helyen?
Ha élne, nem szállhatna, de mégis feltámadna.

Ahogy a tollam elindul a papíron.
A gondolataim szárnyalnak messze.
Mert csak ő az ki írja mindezt.
Az-az a rólam szóló történetet.

Mindig vígasztal és segít a bajban.
Megment minden percben, órában ha akarom.
Ez a toll emel fel és ez mi éltet.
Szeretem is addig míg csak élek.

A Toll igen őt kezemben tartom.
S ha kell első nagy ...