Minden éjjel kimegyek, nézem a csillagokat,
Mindig érzem ugyanazokat a lágy illatokat.
Felidézem magamban a legszebb pillanatokat,
Milyen is volt anyám karjában nevetni!
S gyermekként az almafánkra felmászni.

Ó ilyen a gyermekkor gyönyörű lábnyoma,
Mi megmaradt szívem örökzöld pázsitján!
Minden eszembe jut éjjel a csillagok ...

Az élet egy perc előtted nyitva a kapuja.
Nincs kéz ami téged még ide húzna vissza.
Egész tested az élet hideg vizét issza,
A lelkedbe látok és ez mindennek titka.

Ez az egy perc mi érted vagy rólad szól.
Az élet ami feletted angyal szárnyakon száll.
Az örök gleccserek ormán a messzeségben.
S ennek árnyékában ballagsz mással kéz a ...

Most törött szárnyakkal a hátamon,
Itt járok én is ezen a földön,
Ahol az életfogytig tartó büntetésemet töltöm.
Könnyes szemeim már mindkét kezemmel törlöm.

Én az életet hívtam ki egy párbajra,
S a végzet jött és beleestem mérgező csókjába.
Mondani csak ezt tudom: ide születni kell,
Mindenki ugyanazt élje meg ez így lenne ...

Vajon hogy múlt ki a nemes élet folyója?
Először csak patakban terjed ága.
Majd felduzzad mint kövér folyam,
s csendesen csökken a vízhozam.

Fodra cselekmény, fodra esemény, fodra élet,
habjai az élet habzsolásai lennének.
Zúg mint egy erős s csendes patak,
s a látszat alatt a durva sodrás megmarad.

Ha kiárad minden, mi ...

A Nap megöli a Holdat,
Hogy a Föld kedvében járjon.
Titokban mindenki erre vágyjon,
Mindenkit a halál megváltson.

Ó te költő tisztán élj most,
Mint Jézus élt egykoron.
Mégis oly erővel, tekintéllyel,
Mint az erős nagy farkasok.

A sok okos átlát a buták tömegén,
Úgy ahogy ő meg én,
Azaz a költő és az ő tolla,
Mert ...

Lassan vége lesz a nyárnak,
A meleg napok vörös alkonyának.
A szerelem megannyi forró csókjának,
Amit a Nap ad a Föld arcának.

Közeledik az őszi napok varázsa,
A sárgásbarna falevelek hullása.
A Nap előbb tér nyugovóra,
Egyre kevesebb látszik belőle nyugatabbra.

Beköszönt a zord hideg tél,
Mindenki a legjobban ettől ...