Ha rád tör a magány ne félj,
mindent áthat a remény.
Van fény az éjszakában
szíved bármelyik zugában.

Megleled pár kedves szóban,
egy boldog önfeledt mosolyban.
Reményt kapsz a csillogó szemektől,
Reményt az igaz, ölelő kezektől.

Bár kisértenek az eltűnt tervek,
a múlt dallamai láncra vernek.
Most az álom is hideg s ...

Ha rád tör a magány ne félj,
mindent áthat a remény.
Van fény az éjszakában
szíved bármelyik zugában.

Megleled pár kedves szóban,
egy boldog önfeledt mosolyban.
Reményt kapsz a csillogó szemektől,
Reményt az igaz, ölelő kezektől.

Bár kisértenek az eltűnt tervek,
a múlt dallamai láncra vernek.
Most az álom is hideg s ...

Vidulva bor között a férfi,
Édenbe pillant a poháron át,
S századszor újra felidézi
Örökre elrepült diákkorát.

Emléke most is melegen forr.
Gondunk mi volt?...könnyű arany pihe,
Midőn azt hittük, a professzor
Csínyünket az orrunkról nézi le.

Nincs, nincs menekvés e varázstól!
Szívéből még az sem törölheti:
Ki mert ...

Van egy soha napján sem oldódó zár,
mi vár még rám,
Valahol,
bár nem kár érte távoli utakon járnom,
Lelkem tengerének végtelen mélységére találnom,
Lábamon sekély partokon megállok,
s a csillagok csarnokába szállok.

Csillagok csarnoka,
hol a fellegek zsarnoka bal sorsra ítélve,
Halovány gondolataim tovatűntek, ...

Azt álmodtam,holnap
szebb nap virrad rám,
tele hassal ül
rajtam a boldogság.

Szép álom volt,
de mily rossz az ébredés,
kopog a fájdalom,
vihog a szenvedés.

Sovány jövő,
üres kondér hiteget,
felbukott sorsom
szemembe integet.

Ólomfelhő tapos,
esély sincs élni,
könnyzápor szaladgál
arcomon végig.

A hajnal fényei villannak fel a szobánk ablakán.
Éjpaplanos álom ül a házak árnyán.
Éjjeli álmaink tűnnek az ébredésnek lassú szárnyán,
az új nap tündére világosodó álomvánkosán.