Vajon hogy múlt ki a nemes élet folyója?
Először csak patakban terjed ága.
Majd felduzzad mint kövér folyam,
s csendesen csökken a vízhozam.

Fodra cselekmény, fodra esemény, fodra élet,
habjai az élet habzsolásai lennének.
Zúg mint egy erős s csendes patak,
s a látszat alatt a durva sodrás megmarad.

Ha kiárad minden, mi körülötte van, pusztul,
s utána mint kisded gyermek, szépen elpuhul.
Poszeidon korbácsolná örök életűvé létét,
de, hogy ez folyó, nem tenger feledteti ötletét.

Elmúlunk, mint a folyó, mint a szellő, mint az emlékek,
nem marad utánunk semmi, nemhogy életképek.
Vágyaink s tetteink velünk együtt szállnak sírba,
hát így száll föld alá Isten egyik példánya.