Miért bujkálsz még?
Vállald fel végre önmagad!
Meghunyászkodsz egy mosolyért?
Ne tedd!
Te ennél sokkal többet adsz.

Miért gondolod, hogy mások jobbak?
Te sem vagy se több, se kevesebb.
Ne harcolj hát már önmagaddal.
Fogadd el a másságod.
Hisz az érték, s a kincsed éppen ez.

Kósza vágyak éjjelén
nem jut szememre álom.
Én vagyok; egyedül csak én
ki a helyemet nem találom.

Függöny lebben, hűvös a szellő,
megérinti arcom.
Odakinn kopog a nyári eső,
s én itt benn vívom harcom.

Csak én vagyok egyedül,
ki ma egyedül vagyok;
ki az életbe menekült,
bár lenne most halott.

Kit a holnap ...

Távoli messzeség mely mindenre méltó,
De miért jó egy közeg, hol egy szép szó,
Sem csattan el soha, s az emberek sora
Minden mozdulattal, tettel csak mostoha
Hozzám, s pillanatok nyomán az agyam ott jár,
Hol rám már senki soha sem talál.

Tündérek hajnalán ébredő szárnyaló szivárvány
Forrása lényednek, hol szemtelenül szebb valóság ébreszthet
Embereket tudatra, úttalan utakat ma mámorító ármány,
Ha árván az álmaidra száll már, nem jár át talán e koszos évezred.

Egyszer, ha felnövök, hidd el jobb leszek,
de addig is azt kérem, fogadj el így : gyereknek.
Még néha nem látom át, mi a jó és mi a rossz,
pedig valójában nem vagyok gonosz.

Én több vagyok, mint hinnéd, csak még nem találom helyem.
Erős vagyok, de védtelen – a toll az én fegyverem.
Táram az el nem mondott szavak,
már csak papíron vagyok ...

Mától mindenki idegen,
mert a világ oly fakó.
Csak sírni vagyok képtelen,
pedig sírni volna jó,

Csak a holnap fáj jobban a mánál,
mert a tegnapé a tűz.
Aki tovább él a halálnál,
az igaz álmot űz.

Ha megérzed a holnapot,
miért mész a sors után?
Eldobsz minden lapot,
s ha vesztesz, csak nézel bután.

Elnyomod a ...