Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni ...

Erőszakos, rút kisded voltam én,
ikreket szülő anyácska, - gyilkosod!
öcsémet halva szülted-é,
vagy élt öt percet, nem tudom,
de ott a vér és jajgatás között
úgy emeltek föl a fény felé,
akár egy győztes, kis vadállatot,
ki megmutatta már, hogy mennyit ér:
mögötte két halott.

Mögöttem két halott,
előttem a ...

Az élet olyan csoda,
Hogy belefeledkezem
Csodálatába, oly annyira, hogy
Beletemetkezem.
Magamra húzom szemfedelem
És az életet onnét lesem:
Mennyi történés-
És száguld velem
A világ, s vele, együtt
A világtörténelem...
Előbb csak egy sejt voltunk:
Egy sejt-világnyi csoda,
Aztán szerveződtünk,
És két lábra ...

Ha jő az érzés, rám talál,
A szívemig ő meg sem áll,
Mint toll a papírt átitat,
Majd keres szívet másikat.

Fújó széllel versenyez,
Hideg-meleg kedvez ez?
Egyszer csókol, egyszer üt,
Ad édeset, keserűt.

Dobbanással kopogtat,
Mint gyenge zászlót lobogtat,
Kóboráram ki-be jár,
A boldogság is ...

Millió kövek egyike vagyok én,
A végtelen föld mezején;
Mellettem sziklák vannak,
Engem a bogarak békén hagynak

Engem csendben hagynak békén,
Csak a szellő éri testemet a végén;
Elfúj magasabbra, a hegyre,
Egy csodálatosabb helyre

A fűnek tengerén is magam ura lehettem,
Egy madárka látott,
mikor gondolatom pappírra ...

Forró csókok a sírokon,
Meleg díványon langyos ölelés,
Mese az álarcosbálról
...és örökös rettegés.