Messze hív a végtelen,
örök rabsága
eltemet a hibámba
s elrepülök hirtelen.

Ádáz küzdelem már a jövő...
mint millió villám csapása
úgy taszít rabságba
vágyam, s majdani legyőzőm

még erőm telik harcolok,
sújthat sors rabsága
messze kiáltok, hát hiába
érzéseimhez hű maradok!

földre borul fáradt ...

Roppan, sercen talpam alatt az avar,
moccan a kis bokor, a szél nem zavar.
Erdő népe fürdik a meleg őszben,
szaporán dobban a szív a nagy őzben.

Játékra csalja pimasz kis falevél,
ki az őz láttán játszótársat remél,
de a gida gyorsabb, szökken kecsesen,
a kis falevél röppen szélsebesen.

Jön a Szél, halkan duruzsol a fák ...

kék szemednek ígéretét
szögesdróttal védi a félsz
bátorságod kapjon lábra
varázs van az éjszakába

csillagtalan sötét éjben
égjünk lázas forró kéjben
tüzes pokol nem tántorít
szenvedélyünk lángba borít

Gyorsan szállnak tűnő évek
borít mindent az enyészet
múlt izzása hűlt hamuvá
csókod íze vált ...

Mondd, miért él az ember...
és tényleg van-e Isten?!
Élet után van-e élet...
vagy csak a puszta lélek?!

Én nem tudom, nem tudom!

Augusztusban miért hullnak a csillagok...
és vajon teljesülnek-e az óhajok?!
Nem hiszem, hogy ez babona...
melyet egy bolond indított el valaha?!

Én nem tudom, nem tudom!

És hova jut el az ...

Egy kifestőt kaptam a világtól, mikor megszülettem,
Névre szóló volt, de soha sem nézegettem.
Fekete-fehér volt, mint az élet, amit éltem,
Most fellapoztam, és színezni kezdtem benne egy képet.
Az első oldalról egy kisbaba mosolygott rám,
Ruhájának ujja felhajtva, túl nagy volt rá.
Az ötödik oldalon gyerekek hada játszott az udvaron,
Egy copfos ...

Vakító sikerek fényes álma
éjjel utazók rémes átka,
mezei nyulak fény-alagútja
utat mutat földi pokolba.

szemedben vibrál éles fénye
álmot vetít valóság fölébe,
s mire eszmélnél összetörtél
sötét sarokba menekültél.