Millió kövek egyike vagyok én,
A végtelen föld mezején;
Mellettem sziklák vannak,
Engem a bogarak békén hagynak

Engem csendben hagynak békén,
Csak a szellő éri testemet a végén;
Elfúj magasabbra, a hegyre,
Egy csodálatosabb helyre

A fűnek tengerén is magam ura lehettem,
Egy madárka látott,
mikor gondolatom pappírra vetettem;
A tollam, akkor is kifogyott,
Míg a madárka nevetése elkapott

Innentől az eső esni kezdett;
A gúnyos madár gyorsan elment;
Megköszöntem a folyadékot,
S azt is, hogy felém szállott

Jól esett egy kis frissítő,
S ide egy madárijesztő;
Most már nincs itt, hogy nevessen,
Kívánságom teljesült, hogy eső essen

Most már ég veled tovább megyek,
Hogy sziklák között is hegy legyek;
Megmutatom, nem adom fel,
Tovább macska háton megyek el