Mikor a csöndnek súlya van,
súly alatt faggatom magam,
amikor minden elpihen
elárvult, néma éjjelen.

Bágyadt szemeim vallatom:
látnak mást kívül tárgyakon?
Van gazdag szín és forma már,
hol égig ér a fénysugár!

Lankadt lábam is kérdezem:
helyes út-e, melyen megyen?
Az út végén ragyog-e cél?
Fáradt vándorként ...

Színeket szédít az Őszöm
- rózsaszirom a kezed -
ha nem fagyna télbe a nyár is
Szivárvány lenne szemed

Hajnalt vajúdik az álom
- fény kötne össze veled -
ha nem ülne závár a számon
Szivárvány lenne szemed

Ráncokat érlel az arcom
- tartogatnám teneked -
ha nem futna éjbe a harcom
Szivárvány lenne szemed

Utazom a villamoson,
az emberek
közönyös arccal ülnek,
csak néznek
nem beszélnek,
nem örülnek,
nem szeretnek.

Én állok, velük utazom
őket nézem,
szólnék, de nem lehet.
Szólok. Jó reggelt.
Ők csak ülnek, néznek,
nem beszélnek,
nem örülnek,
nem szeretnek.

Leszállok, másik villamosra ülök.
az emberek ...

Lomhán, lustán hullámzik a tó,
a nyugodt álomba ringató.
A szél a tavat hiába hajtja,
az nem hajlandó a hullámharcra.

A Balatonon a fény szétterül.
A parton már nem vagyok egyedül.
Lassan-lassan a part emberekkel telik.
A még gyenge napfényt végre élvezhetik.

Agyam zakatolt, s én csak rajzoltam
Betegen,bágyadtan, s hajszoltan
Görbítettem betűket,
De azok egyre csak eltűntek.

Én újra kezdtem,s a kora szülött
Írásokra kezem ráütött,
s mikor felsírt a gyermek,
hirtelen meghalt, végleg elment.

És Rajzottak hullámok ezrei,
S a víz elmosta a kezdeti
próbálkozásaimat,
homokba ...

Csak mert különleges vagyok,
köröttem mindenki az akar lenni.
S, hogy nem lehetnek azok,
tőlem is elakarják venni.