\'Színház az egész világ?\'
A színdarab dráma:
tragédia avagy komédia?
Mindig ugyanaz?
A színészek: mi emberek;
álarcban szüntelen?

Meddig bírjuk még;
a \'Játék\' nem játék!
\'commédia dell arte,\'
rögtönzött küzdelem!
Nagy alakítás; ez nem vitás!
Kocsiszínpad csak ámítás!

Az Élet színpadán sorban ...

Porig....

Akit egyszer porig aláztak;
porig kell azért lehajolni,
a méltósága-vesztett sorshoz
méltóság-vesztve igazodni.

Előtted ember ráng a porban?
Megértem: belerúgni könnyebb.
Még emberibb átlépni rajta
könnyed sikkjével a közönynek.

Mentséged is van, ha a lelked
bátortalan feddése rád vall:
másokért ...

Hajózók népe, kiket vízre szült az Isten.
A szél legyen a jó barát, s a rum melegítsen.
Kezed erős a kötélen, ha a vitorlád megfeszül.
Tájolód a biztos pont, s előtted széles part terül.

Albatroszok nászát nézed, s lassan megérkezel.
A kikötők hangos világa üdvözöl, ebben lélegzel.
Tán még Asszony is vár itt, s egy röpke ...

Lugasban művelt szőlő egyik vesszője
került Bogi kutyusnak reggel elébe.
Nézett jobbra-balra, mintha szemlélődne,
majd rámeredt a növénynek a tövére.

Megnézte jobbról, majd megszemlélte balról
alaposan szemre véve minden oldalról.
,,Töprengett\' és határozott a dologról,
mégpedig a növénynek további sorsáról.

Azt szépen a ...

Hajnali tóban a Nap fel kel és lángol a hullám,
Csend ide csend oda csattan a partján, köd lepedő száll,
Át Hold sarló és a verébszárny metszi az éjjelt,
Szusszan a harmat, a néma hidegtől dermed a fűzfa,
Pók hálóján ül meg a gyöngy két nád diadémja,
Pára ez, árként szét az öreg fák csontja között leng,
Egyszer a napsugarak törik át a ...

Fénylőn kel fel a nap, pont úgy, mint kelt ezer éve:
\'Fénylik két szememért.\' - szólsz, s belenézve pislogsz.

Délben meglátod magad a tó tiszta tükrében:
Isten-képet látsz, szőrtelen állatot én.

Éjszaka lőn, a sötét égen csillag van ezernyi:
\'Mind csakis értem van.\' - szólsz majom, ó te hiú!