Fátylukkal sötét árnyak beburkolnak
Vergődök alatta, mint űzött vad, kinek
gyilkosa, reménytelenség ordas farkasa

Izmaim megfeszülnek, ahogyan nyíl húrja
Szívem sajog, jajongok, a kár sziklák között bolyongó szélvihar

Kavicsok koppannak, neki vetődnek hatalmas köveknek
mely porrá zúzza
S, jő a szél tova, fújja, semmi ...

Az igazi.


Az igazi fájdalom
Nem a könnyek mögött lapul.
A tiszta igazság
Testen és lelken is úr.

Az igazi bánat
Nem az ha valami fáj
Az igazi szánalom
Kísér egy életen át.

Az igazi szeretet
Nem csak simogató szavak.
Igaz barátot
Kevés az aki kap.

Az igazi ...

Ül a horgász a stégnek szélén.
Kukaca függ a horga végén.
Halra vágyik egyvégtében,
de kukaca nem a víz mélyében.
Vágyuk teljesen mást mutat.
A horgász megenné a halat.

A kukac véleménye másképp állna,
mert rá a falánk halnak gyomra várna.
Mivel a horgászétvágy a halra terjed,
véget vet nemcsak a hal, de a kukaclétnek.
Ez ...

Alszik még a hajnal
csillagok remegnek,
éjszaka vándora
telt arccal tekinget.
Nyomor ölelkezik
amerre csak pillant,
rongypaplanok alatt
sok ezernyi sóhaj.
Napi élelemért
megszenvedő lelkek,
kiknek ágya avar,
fedelük az ég lett.
Rájuk is leszórja
ezüstjét orcája,
egyenlőn osztogat
koldusnak,királynak.

Csillogó fényed odafent,
Mint napsugár az égen.
Tündököl le rám,
Holdvilágos nyári éjszakán.

Ballagok fénycsóváid nyomán,
S tova száll az álmom,
Mert lassan véget ér,
A csillogó égi boldogság.

Reggel kelek este fekszek,
minden napom unalom volt,
de az a nap mikor szívem
harsány dobbanásai fejemre
nőttek mint egy üst dob piff-
puff.

Szét hull minden remény e
zsibbadás nem kímél
gyötör,hűen elkísér.
Mellkasszorító,idegtépő fájdalom,
szíved kalimpál repdes ide-oda
mint kalitkába zárt \'mese óra\'.