Lágyan szóló dallamok
díszítik az estet.
A csodálatos akkordok
nemesítik a lelket.

A zene szépséges hangjai
vigasztalnak mindenkit,
miközben az élet gondjai
a sok-sok embert gyötrik.

Oly jó átadni magunkat a zenének
és befogadni a magasztos szépségét
a múzsák dalokba szőtt értékének
élvezni lelket gyönyörködtető ...

Közösség és magányosság...




Régen vágytam rá, hogy egy jó kis közösség
végre befogadjon, mivelhogy ott nem kell
szerepet játszanom, hiszen megengedik,
igazán önmagam lehessek. Meglepett

...

Az igazi öröm

Mi is lehet az igazi öröm,
a fejemet állandóan ezen töröm.
Végre kiderült felettem az ég
nincs előttem már semmi titok, sem rejtély.
...

Amikor az ember
már emlékekből él,
sűrűn hull a könnye,
mint őszi falevél.

Siratja a múltnak
minden bánatát,
zokogja a tegnap
sok kinyílt virágát.

Jövőbe félve néz,
megtorpan a lépte,
egyedül de nehéz
gondolni a szépre.

Örömöt színlelni,
hogy ne írja arca,
visszafogott könnytől,
mily nehéz a ...

Megfontolom...




A keménykezű főnök vészjóslóan

magához hívat, és máris kérdőre von,

nem habozok, nem őrlődök, a kényes

a történetet nagy bátran előadom,


melyben górém a hunyó... ...

Nem vagyok én jó! Már bánom,
Hogy az embereket így gyászolom.
Nem vagyok én jótét lélek,
Ki megteszi amit kértek.

Nem vagyok én gonosz ember,
Ki megtenni csak bűnöset mer.
Nem vagyok én bűnt követő,
Mert nincs szemem előtt ernyő.

Nem vagyok én hős-szerelmes,
Ki minden nap nejet keres.
Nem vagyok én költő, ...