Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Pálné Lele Ilona verse

Egyedül
Amikor az ember
már emlékekből él,
sűrűn hull a könnye,
mint őszi falevél.

Siratja a múltnak
minden bánatát,
zokogja a tegnap
sok kinyílt virágát.

Jövőbe félve néz,
megtorpan a lépte,
egyedül de nehéz
gondolni a szépre.

Örömöt színlelni,
hogy ne írja arca,
visszafogott könnytől,
mily nehéz a harca.

Amikor kicsordul
égiekre néz fel,
az a fránya pici bogár
épp szemébe fészkel.

Kitörli, magyaráz,
bizonygatja voltát,
de jó hogy erre szállt
titkolni a sorsát.

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére