A bevonulás

Már az örökkévalóság felé,
De ma még az itt rekedtekért,
Poros sarud elé szórt, haldokló
Sziromszőnyegen lépkedsz.
Kívül mámoros sereg,
Belül keserű öröm ölel.
Mérhettél volna egyedül is,
Teremtő végtelennel,
De porhoz jöttél a porba,
Felemelni kegyelmesen,
Hátha nyer ünnepet
A bűn felett!
S szomorít mégis ...

Ágakon vastag zúzmara,
bújna a veréb, nincs hova,
faágak között egy bagoly
erősen figyel, hu hu gol.

Délután indul portyázni;
nem kell Őt ezért dorgálni.
Ellátja magát, zsákmányol:
verébtől marad ő távol.

Nagy fenyőn lakik családja,
innen a mezőt belátja;
elindul sötét éjjelen,
csőrében ott az élelem. ...

Kacéran csillan a borom a poharamban.
Bú, s bánat! Menj a pokolba!
Bort a poharamba, dalt a torokba!
Tölts még, vincellér fehéret a poharamba!

S ha majd a bánat lement a pokolba,
s ha létemet semmi gond már nem nyomja,
akkor add a vöröset a poharamba
és a még vígabb dalt a torkomba!

S ha majd gond, s bú az embert nem nyomja,
akkor lesz-e borral, ...

Jóanyám általában megsejtette,

sőt óvatos ember lévén, észlelte

is néha a rá leselkedő veszélyt,

s próbálta dolgai következményét
...

Mily szörnyűség, lemondott rólam

a főorvosom, no de csodák

csodája, meggyógyultam. Hogyan

történt, senki sem tudja... Ódák



zengése helyett elkerülöm

az embereket és amikor

véletlenül észreveszem őt,

a dokit az utcán, az biztos,



nagy ívben kitérek előle.

Ám a doktor nagyon ...

A lenyugvó Nap a tónak aranycsókot ad.
Símogatja a lágyan fodrozó hullámokat.
A túlparti hegyek kékje az éji sötétbe vész
és az egész édes álomba ringató nyugodt éj elé néz.