Felesel egymással a sok madártorok.
Szédületes trillák, dallamos akkordok
hangzanak fel a tavaszi levegőben
és vesznek el az ég tiszta kékségében.

Dalol a természet, zenél minden!
Még a fű is a virággal a réten.
Friss zene hangja száll a levegőben,
majd eltűnik a kizöldült erdőben.

Isten hagyta, hogy ténferegjek,
De nem hagyta, hogy elkallódjak!
*
Nem keresed már szíved melegét
Hegesedő napjaid peremén.
Már bölcsességig egyszerű az élet,
S üvegre dermedt jégrózsa csókja
A szerelem.
*
Én elfogadom majd
Az örökkévalóság ígéreteit,
Ha elgurult pillanatokkal fizethetek,
Amikor magához int majd
A temetőnk ...

Mindenkinek meg kell fizetnie

a siker árát, ki előtte áldoz

mérhetetlenül sokat, kitől a

sors utólag hajtja be. Ámde pátosz



nélkül mondhatom el, megtanultam,

hogy a hibák legalább annyira jó

tanítómesterek, mint maguk ...

Szívünk egymáshoz tör utat
és azon a közös jövőnk felé halad.
Hogy a jövőnk majd mit mutat?
Megtudjuk, ha majd bejárjuk e közös utat.

A szerelem vad, szilaj és féktelen
erejét próbálom megzabolázni,
de félek, teljesen felemészt engem
e hiába való küzdelem, parolázni

vele felesleges, mert bolonddá tesz,
ha meg akarom érteni, cserbenhagy,
összekuszál, megkavar. A szerelmem
lassan - lassan már olyan, mint egy fenenagy

fertőző betegség, hisz minél inkább
óvakodom tőle, ...

A szerelem vad, szilaj és féktelen
erejét próbálom megzabolázni,
de félek, teljesen felemészt engem
e hiába való küzdelem, parolázni

vele felesleges, mert bolonddá tesz,
ha meg akarom érteni, cserbenhagy,
összekuszál, megkavar. A szerelmem
lassan - lassan már olyan, mint egy fenenagy

fertőző betegség, hisz minél inkább
óvakodom tőle, ...