Bőszen rohanunk a semmiből az üres semmibe.
Így lesz a gyorsan múló semmink mindinkább semmivé.
De ha egyszer a semmi is megtelik a semminkkel,
akkor még a meglévő semminket hogy tegyük a semmibe?

Lassan megy a nappal. Egyre gyengül a fény.
A sötét lesz az úr az éj tengerén!
Fáradt fejünket álomra hajtjuk,
hogy az új reggelt pihenten fogadjuk!

Elfelejtesz-e, ha elárul majd
A kedvenc éjszakánk,
S nem nekünk kopog már
Halkan az eső
Ábrándos macskaköveken?
Elfelejtesz-e,
Ha álmainkra tör majd
Egy gyászos, elárvult szerelem,
Elhagyott féltékenyen?
Vársz-e még,
Ha nem lesz már kihez bújnom,
Ha nem enged már senki,
Szíve, öle melegébe?
Ugye vársz még rám,
Ha szívemre ül a ...

Derengő álmaiddal ébredve
Kidörzsölnéd szemedből,
Amit a tegnap itt hagyott, mert
Tudod, hogy egész nap dúdolni fogod.
Még vörös párából lóg a hajnal,
De szembe jön már veled az utcán
A cikória illatú reggel,
Egy petróleumot égető emlék,
S rád szól a minden napos
Szerelem hiány.
Ártatlanságod, mint kutyád
Pórázon vezetve, ...

Állok a frissen ázott,
Huzatos pályaudvaron.
Fázom, hiába húzom magamra
Még meleg álmaim.
Fagyos tüskéivel hajamba kap,
Arcomba mar a szél.
Nem jössz már tudom, s mégis
Várlak libabőrös vágyimmal,
Míg ki nem hűlt emlékek
Csattognak el fényes síneken,
Megmaradni végtelen reménynek,
Hogy az elmaradt dolgaink,
Mint a sínek valahol, ...

Mielőtt meghalok,
Intenek még felém
A nárciszok.
Mielőtt meghalok,
Hallom még, hogy
Csöppen az eresz,
Hólevet ereszt
Alvó ibolyára.
Mielőtt meghalok,
Kakukk rikolt rám
A füzesből láthatatlanul.
Mielőtt meghalok,
Még kézen foglak
A Tisza parton,
S üzenünk messze,
Messze, a habokkal,
Hogy akkor is lesz szerelem,
Amikor mi már ...