Lopakodik már a cica,
alamuszi a kis buta.

Ide-oda sunyin lépked,
ebből-abból csak-csak csípked.

Történhet ám bárhol, bármi,
nem mer a mérlegre állni!

Pedig a csipegetésnek ár a van,
cicuskának egyre nagyobb súlya van!

Mégsem bánatos a sunyi,
oson tovább torkoskodni!
.

A nyári kertben
a nagy melegben
a szél se rebben.
Pompázhatna a virág még szebben,
de csak kókad a nagy hőségben.
Vihar érződik a forró légben.
Szürkülő felhők gyűlnek az égen.
Ha netán eső jön e szélsőségben
vízzel áraszt mindent egyvégtében.
A vízár az nem hiányzik senkinek.
A szürkülő felhők gyűlnek.

A világ nem kínálja
az embernek tálcán
az értelmét, de nincs más al -
ternatíva, tartalmassá

nekünk kell azt tennünk és
eldöntenünk, végül is
mit akarunk, mit szeretnénk,
mire van szükségünk és mit

kell tennünk. Ugyanakkor
a felmérések szerint
az életünkből valahogy
ki tudja, hogy,hogy, tengernyi

időt - nem kevesebb, ...

Rég megtapasztaltam,
mindig egy kicsit más
lesz, amint hangosan
kimondom a dolgot, bár

egy jól időzített
hallgatás felérhet
a legerélyesebb
kijelentéssel, kérem...

Virágerdő.
Virágos erdő.
Egy ember jön,
öregedő.
Megy az idő,
jön a felhő.
Múló idő,
a jelenből
múlttá tevő.
Szépségerdő,
széppé levő.
Örökélő
csodaerdő!

Kiemelik a tóból a stéget,
de csak az idei nyár ért véget!
A jövő nyár is ígér annyi szépet,
mint adott a mostani, mely eltelt!