A búcsúzó Nap adja át a tájat az éjnek.
Az utcai lámpák már mindenfelé égnek.
A házak, a kertek magukra sötét éjpaplant húznak.
Átadják magukat a közelgő nyugodt éjszakának.

Mindenfelé szétárad ez a nyugalom.
Csak egy-egy villamos változtat e nyugalmon.
De amint elmegy, ismét mindenütt csend lesz.
Csak a csillagok fénylenek az éji ...

Élvezem a tavaszi csendet,
a végre eljött jó meleget.
Katica sétál egy zöld levélen,
a táj fürdik a Nap fényében.

Élénk fény táncol a környéken,
a tavasz tombol e vidéken.
A tombolásért nem haragszunk,
mert kikelet, rád már bizony vártunk!

A tél könnyen adta át a helyét Neked.
Nem nehezítette a helyzetedet.
Amíg ezek jutottak az ...

A még gyenge napfény simogatja lágyan
a kert zödlülő növényeit, fákat.
bokrokat, az egész melegedő tájat.
Gyere, gyere kikelet! Csak rád várunk már!

A télnek, bár eddig még gyenge volt, jó lenne, ha vége lenne.
A tavasz már eljöhetne. Még több színt vihetne a környékre.
Adja a jó Isten, hogy az a vágyam beteljesüljön,
hogy a kikelet arasson ...

Hideg szél táncol a télvégi, olvadozó talajon.
A Nap fénye még gyengén világít a tájon.
A tavasz még nincs közel, de már távol sincsen.
Bágyadt télvégi fény ül mindenütt köröskörben.

Izzadságom hullik a földrögökre.
A barna föld párázik föl sűrűn lihegve.
A fáradt Nap bágyadtan a földön táncol.
Csak az őszirózsa él még a sok múlt virágból.

A végtelenbe ér a rezgő fény nyaláb
s az aranyhíd alámerülő gondolat,
a szikrázó bűvölet és varázs,
fürdőzik a ragyogásban, boldogan.

Míg végig sétál szemem a víz tükrén,a tündöklés útján,
elgondolkodok életem múltján.
Az idő , mint széltől sodort felleg, tovakúszik
s egy nap összeolvad jelen s múlt is.

Most ezüsthíd ...