Elmúlt egy hét. Itt a vége.
Úgy lett e hétnek vége,
hogy jobb lett, mint az elődje.
A jövő hét milyensége
az élet izgalmas rejtélye.
Mindenkinek van terve,
akinek a szíve-lelke
életkedvvel van telis-tele!

A lehűlt levegőnek már borotvaéle van.
A gyenge Nap az ólomszürke felhőkbe bújt.
Az erős szélnek már harapós kedve van.
Sárga avar az őszi sarába hullt.
A felhős időnek már gyanúsan hószaga van.
Sok állat és növény már téli álomra összebújt.
A természetnek nyugalma csak látszólag van,
hisz tavasszal a szél már új életre fúj.

Fuss idő, munkás idő!
Hadd teljesednek a napok!
S a munkás, a kisemmizett nagy Ő
azt veszi észre, hogy egyszer csak halott!

A jó borban
jó élet van.
A jó borban
vigalom van.
A jó borban
sok munka van.
Az ilyen borban
csak jóság van.
Az ilyen borban
igaz bor van!

Dobozba zárt nagy világ,
szalagra vett szép virág.
S ez csak addig ugyanaz,
meg egy gyors mozdulat,
s egy más kép, más indulat
világot, s virágot arad.

Hó-hegyek felől
már tavasz szivárog,
jégezüst csurran
a Nap tenyerén,
szirmukat nyitják
a kis hóvirágok,
csordul a jégcsap
a ház ereszén.

Télkirály táncol
a Tavasztündérrel,
dérkoronája
ma sír a zenén,
hóvirág ébred
a tavaszi fénnyel,
köd könnye csillan
a fűszál hegyén.