Honnan hová vezethetnek?
Honnan jövet merre mennek?
Nem tudni. Hóban erednek
és a fehér hóba vesznek.

Halász István
Pestszentlőrinc, 2003. január 11.

A leeső hó fehér vattatömege
világít bele az éjszaka sötétjébe,
majd mint habkönnyű, puha, lágy tejszínhab
lesz pehelypaplan takarója a világnak.

Halász István
Pestszentlőrinc, 2003. január 07.

Ablakomból gyönyörködve
cukortáj ötlik a szemembe.
Az ágak, fák komor feketéje
hóval fehérítetten néz az égbe.

Körös-körül mindenütt, amerre a szem ellát
porhó takar házat, bokrot, füvet, fát.
Körös-körül amerre a szem ellát
a tél csendben vette vissza elvesztett uralmát.

Halász István
Pestszentlőrin c, 2003. január 05.

Az egészség a világon legnagyobb kincs.
Ezt talán akkor érezzük, ha már nincs.

Nagyon könnyű elveszteni
és milyen nehéz visszaszerezni!

Éppen ezért legjobb rá vigyázni,
mert ekkor nem kell visszaszerezni!

Az egészség közös kincs,
a hiánya közös kín!

Halász István
Budapest, 2002. október 18.

Badacsony ködpaplanban alszik.
Az éj hűvösétől védi magát.
Így lesz ez a jövő tél haváig.
A táj átveszi az ősznek nyomát.

Sárguló levelek lassan lehullanak.
De nem hal meg, csak megpihen a világ.
A hűvös köd lassan csapódik le a földre.
A jövő ősz issza a mostani ősznek borát.

Halász István
Balatonfenyves, 2002. szeptember 19.

Akkor, amikor elmegyünk
soha vissza ne nézzünk,
mert nem lesz visszatérésünk,
csak örökké itt létünk!

Ám feltétlen el kell mennünk,
hisz máshol is barátok várnak.
Nekünk azokkal is kell lennünk
híveiként sok vidám nyárnak.

Halász István
Balatonfenyves, 2002. szeptember 16.