A Velencei-tó fehér tarajos hullámaival
szórja búcsúcsókjait felém.
A túlsó part gyönyörű buja zöld árnyalataival
kápráztatja el a lelkem.

Csend van. A parton csak magam vagyok.
Bár nappal még meleg van,
de jönnek a hűvös hajnalok.

A tavon néhány vitorlás dacol a széllel
élvezettel sz elve a habokat.
De azok nem tehetnek már semmit a ténnyel,
hogy elértük az őszi napokat.

Szívem e tájra is visszavágyik.
Ám a tény le nem tagadható.
Őszbe hajlik már ez a tájék.
melynek gyönyörűsége szívre ható!

Halász István
Gárdony, 2015. szeptember 24.