Ahol csak a gyémántod kell,
ott inkább ne is adj semmit.
A valóság onnan már valamit elvitt,
és soha többé nem lesz már régi a fénye.
Oda a gyémánt minek is kéne.
Egyáltalán!
Fölösleges önmagadon kívül bármit is ...

Mint tavaszi éjszakán az ég felhőiből,
néha előkerül minden ember életéből
egy lágyan suttogó szellő,
ami megmozgatja a fák finom kis leveleit.
Az élet valamit mindig idevetít,
és vele indítja a holnapot.
Mert a holnap mindig ott ragyog,
a ma ...

Sirályokkal röpköd a pillanat…
itt vagy a víz felett, elér a gondolat,
és ringat a képzelet szárnyán…
ami nem is a földön jár már,
de visszahúzza a valóság.
A víz felett itt vagy velem, nincs távolság.

Fekete fürtjeit átölelik az ősz hajszálak,
mint amikor a gondolatot ölelik a vágyak,
és elringat mindent a képzelet.
Remény öleli így, a gyógyulni vágyó beteget.

El kell mondanom, hogy tudd!
Hogy nem csak olyan mint amikor a világ összevissza fut,
hanem olyan, mint amikor megérkezik.
Mint amikor a lehetetlen is létezik,
mert megalkotja önmagát.
Hintázik a gondolat az érzelem ölén,
és átöleli a világ álma… mely félig ...

Úgy érj hozzám...
mint tavaszi szellő a nemrég életre kélt fűnek szálaihoz
melyek között a százszorszép fehér kis szirmot bont,
és a kutyatej vidáman nyújtja szárát a felkelő nap felé.
Úgy érj hozzám...
hogy azt lássa a világ, én vagyok ki hozzád érek...
s ha a felkelő napban fénylünk... beleborzong a világ.
Kinyílik tőle az élet, és ...