Királyom vagy, könnyű képzeletem szárnyán,
Futó pillanat, örök álom láttán.
S míg teremtettelek, belehaltam,
s míg teremtettél, léteddé fogantam.

Hiába nézel a tükörbe... nem mutatja meg hogy ki vagy...
talán csak annyit mutat, mint házon a vakolat...
de hogy miből van a ház, azt csak te tudod magad.
Hogy más is lássa... be kell hívnod a házba,
és bíznod kell benne... talán megéri... hátha.
Ha nem engeded beljebb, soha nem látja varázsod,
csak kívülről ismer...
ugyanúgy, mint magadat te a ...

Mit gondolsz rólam?
Hogy a furcsán megülő csendben csak egy zaj vagyok?
Egy zaj...
ami semmit nem jelent, és lassan elülnek majd a morajok?
Mit gondolok rólad?
Azt, hogy nyílik a virág, hogy énekelnek a madarak,
hogy minden ragyog... és te én vagyok.
Nem gondolnád, pedig milyen egyszerű a magyarázat.
Amit te gondolsz, az te vagy... amiben benne laksz,
és ...