Légy már inkább legjobb barát, váltsál szint,
Ne bántsál, mint vihar a tengerfelszínt.
Barátságban tartozzunk már ketten együvé,
Ne kerüljük egymást, ne váljunk együgyűvé…

Hmm... életemben volt nekem is barátom, nem is egy...
De megértem, hogy átvágtak, és mind elhagy, elmegy...
Ma már tudom, élet nem mese... nincsen üveghegy.

Vecsés, ...

Már a Hold is csak az udvarban, kertben pásztáz,
Szobám ablakán nem jő be, engem nem rámáz…
Ez nekem nagy-nagy hiány, a lelkemnek ádáz.

Ülök a kis asztalnál a papírlap üres, de a toll tentás,
Én már rónám a sok-sok sorokat… teát iszok, az jó mentás…
Hold! Éppen rólad akartam írni… Nekem a fényed, legendás.

No, de csendben összeszedem ...

Karácsonynak ünnepe,
Égnek fénylő csillaga,
Betlehemben megszületett
A kis Jézuska.
Megszülettél én reményem,
Aludj csendben, békességben,
Aluldj csodás teremtmény anyád ölén.
Puha, fehér takaró borítja a tájat,
karácsonyi illatok töltik be a házat.
Kívánd, hogy amit ma éjjel gondoltál
ugyanúgy igaz legyen holnap, s holnapután. ...

A télről, versben és tankában írt a szerzőpáros…

Szél úrfi pejként,
Zabolátlan, mint vadló.
Patanyom, hóban.
Hópihékkel érkeztem.
Ő vár! Tudtam, éreztem.
*
Látom, hogy a szél, a kert fái között vircsafttól, olyan, mint egy rítus!
Lehet, hogy buta, mint a sötét éj, ő azt hiszi, hogy ilyen a virtus.
*
Kis hópelyhekkel
Tangózik a ...

Fehér a táj, sűrűn esik a hó, mint egy pép,
Félelmetesen, furcsán, fantasztikusan szép.
A nagy fenyők glédában őrzik a szépséget,
Hó, fehér takaróként őrzi a hideget.

Mindenütt fehér hó, kemény hideg és magány,
Ember vastag bundában, botor ki itt vagány.
E körülmények között végigmenni, helytállni
Embert próbáló feladat; hittel ...

Megpróbáltatásokat rótt rám az ég
Folyamatos, szigorú vezeklést még…

Vannak, voltak, kik nagykanállal ették életet,
Nekem csak az ínség jutott, így éltem életet.
Hideg víz, száraz kenyér, korgó gyomor létezett.

Tollszáramat megmarkoltam, vashegy karcolva kúszik papíron,
Elfelejtettem betintázni a hegyet, csak karcol megrovón.
De észbe ...