Karácsony. Ez az év.. Sírnak a cinkék.
Havas könnycseppek dermedt földre hullnak.
Elképzelt Jászol. Bámulnak a barmok.
Fénylő búját mutatja fent a csillag.

Irányt nem ad. Nyugat, Kelet lezártan,
feketén merül el az éjsötétben.
Ki született meg? Leng imák palástja..
A Hit hiszi. Persze, nem tudja mégsem.

Ó, az emberek olyan könnyen ...

Ó, ti negyvenes, ötvenes
gyermek-évsorok! Köztetek
mi volt bánat? Mi volt öröm?
Hálás-csillagos köszönöm?

Csattogó ágak, hósubák...
Szégyeltük a kopott ruhát?
Ó, nem, dehogy! Árny, s fény szaladt.
Baj után bízó pillanat.

Mikulások, ti régiek!
Emléketek piros sziget.
Mi ragyogott most mélysötét, -
de nékem cseng szép ...

Kis tér: fákkal berácsozott kalitka.
Járkálnak a fekete madarak.
Felhők alatt alkony rézszem, közönnyel, -
és készülődik sötét pillanat.

Madarak járnak, és emberek járnak, -
s azt, ami jön, nem sejti senki sem?
Rekedt hang rebben, és lehull, utána
idő bámul, s fájni kezd a szívem.

A tér-kalitkát berácsozó fáknak
árnyékára már ...

Körtepálinkát ritkán ittam.
E tényre egy ok máris itt van:
ihletet adhat, csak hát drága, -
sovány a költő pénztárcája!

A nevében tetszik a körte,
mivel rá jól rímel a törpe.
E nedűt palackban is láttam,
kirakatban volt, pántlikásan.

Háromszín-pántlikázás ára
sokszor nem az, amit de várna
a nép! Kurjongott, ...

Sok költő írt Istenről, istenekről.
Mi volt versükben őszinte, - s mi nem?
Nehéz megtudni, - annyi költő játszik
mikor leírja a szót: Istenem!
Játszik magának, játszik a tömegnek,
érdekeknek, ha játszás érdeke,
vallhat hitből, de vallhat félelemből,
ha rátekint a Bosszú Istene.
Nem látod mily esendőek a pápák,
s más egyházfők, s a ...

METAFORA

Két fogalom lesz egy test, s lélek
ennél, s a költő lesz a papja:
szertartással e két fogalmat
a versében eggyé avatja.
Így lett egy Juhász Gyula versben
barna pókká a jámbor este.
Nem tudni: az est örült ennek,
vagy Juhászra szólt: - Ó, te beste!

SZIMBÓLUM

A szimbólum, vagyis a jelkép,
valamiről úgy alkot ...