Versben és Európai stílusú haikuban…

Ejnye-bejnye, teremtette,
Ember, nedveket szerette.
Fenekedve erjesztette.

Nedveknek lenyelete kellemes,
Szerette! De reggel rettenetes!
Léte ezért, szétszedett, elegyes.
Lehelete, egyenest fertelmes.
*
Lélek, defektes,
Cselekedet sekélyes.
Megfeneklett kedv.
*
Kelyhet, remegve vette ...

Matt a múltam, fénytelen a jövőm,
Fényesítéshez nincsen már erőm.
Ötvenhét évesen már nincs semmi,
Mi az embert, még előre viszi...

Már majdnem kifeszül a pillanat,
Már majdnem kint lakom a híd alatt.
Már majdnem… véglegesen öregszem,
Már majdnem elfogyott az életem...

Vecsés, 2005. május 22. – Kustra Ferenc

Toll percegtető harcostársak…

Az élet szívja a vérem… tán’ míg elvérzek?
Örökké, vagy csak úgy, soká tart, hogy vétkezek?
A vérem az még biz' nekem kellene,
Törölni a vétkeimet… lehetne…

Erős hit a lélek masszív, esőálló alapja,
És ez belül fáradt lelkemben, eszemet kavarja,
A múltat, a jelent, a jót és rosszat, a várt ...

Miért hullik a sok könny?
Miért terjed a közöny?

Rongálják a mi lelkünket!
Hogy vessük le félelmünket?

Két évig dúlta mongol az országot,
A török itt élt, sok évig itt lakott.
A labanc jött és ment, így uralkodott,
Jött Trianon és hagyott egy fikarcot.

A Don-kanyarba veszett, sok-sok katona…
Úgy tűnik, ez lett hazánk nem múló ...

Lélegzünk? Tudatos, ez nem jelent semmit nekünk...
Elakad lélegzetünk? E pillanat kell nekünk!
Lélegezni folyamatosan kell,
De a „nagy pillanat” ritkán jön el.
Járj csak Te nyitott szemmel a világban,
Meglásd, lesz részed pillanat-csodákban...

Vecsés, 2013. március 24. – Kustra Ferenc

Eljöttem én ma… hozzátok ide,
Fontos, hogy itt locsolhassak párat.
Adjátok a páleszt, már most ide.
A kenyér meg sonka meg még várhat.

Moszkovszkaját én már nem találtam,
Régi locsolóknak volt kedvence…
De a NET –n sok kínait találtam
Dehogy vettem, azt egye a fene.

Otthon, női szakaszban kutattam
És találtam finom ...