Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Kustra Ferenc József versei

Kustra Ferenc József (2583)
1169 
1948 -
1997. óta írok, verset, novellát, aforizmát. Már nyugdíjas vagyok, de nem kímélem magamat.
Európai stílusú haikuban…

A lokomotív
Éjjel is látja utat.
Holdfény kíséri.
*
Mozdony, szuszogva
Tőr utat a sötétbe.
Felhőtlen égbolt.
*
Alagútban a
Zaj, fülsiketítő lett.
Itt nincs holdvilág.
*
Sötétben füst szállt,
Még szerkocsi is köhög.
Látni a végét.
*
Alagút végén,
Újra terül a ...
Olvasták: 381
Részletek
Az Ön versének a helye...
Jó lenne a jó,
De ha, nincsen jó,
A vége nem jó,
Úgyhogy nem hahó!

Sok ember élete csak „lövésből” áll
És nincsen is várfala, ahol sétál…
Eseng, hogy ezzel… de ríjon ki,
Ember meg nincs, ki megsegíti…

Vecsés, 2005. december 13. – Kustra Ferenc
Olvasták: 357
Részletek
Ha az életre azt mondjuk az olyan, mint egy hegedű
A szakadt hegedűhúron folyik le a lélek leve,
Itt bíz' már talán nem is segít hegedűvonó heve.
Még az kiderülhet, a lélek leve nem csábos nedű.

A hegedűhúrt, összecsomózni bizony bár nem lehet…
Élet megy tovább, vonó nélkül vegyünk mély lélegzetet…

Vecsés, 2014. április 26. – Kustra ...
Olvasták: 374
Részletek
179 
Ősz, a végtelen
Csend és béke, napsütés.
Viharos szellő!
*
Bátorító hangot hallok, hogy bármit elérhetek…
E nagy lehetőség ébreszti bennem a kétségeket!
Végiggondolom, már végigálmodtam az összes álmom,
De ez csak álom maradt, lehetőség nincs, ezt fájom.

Régi fekete-fehér fényképek, már fakultak
Velük, már a friss vágyaim is ...
Olvasták: 524
Részletek
142 
Versben és európai stílusú haikuban…

Ami elmúlik,
Az már az idő foglya.
Élet időharc!
*
Kincses ládika
A múlt, nagy időzárral…
Van jövőidő.

A sok elmulasztott perc, mint egy sortűz kopog a mellemen,
Az elmúlt idő, már nem tüzel fel, túljárt ő az eszemen.
Ha időt mulasztasz, közben szúette lehet a szelemen…

Az idő ...
Olvasták: 471
Részletek
Füstkarikákat eregetek, mik beleütköznek a földbe,
Közben meg meredve nézek az emelkedő, felszálló ködbe.

Lelkemben érzem, hogy levihetetlen lázban csak égek,
Lábaim, lüktetve, remegve, futást követelnének...
Nem is tudom, hogy van-e valamihez lelki vonzódás,
Vagy csak kínzó és folyamatos, már elunt várakozás,

A köd nem oszlik el teljesen, ...
Olvasták: 405
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére