Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Kustra Ferenc József versei

Kustra Ferenc József (2583)
1209 
1948 -
1997. óta írok, verset, novellát, aforizmát. Már nyugdíjas vagyok, de nem kímélem magamat.
250 
Haikukban filozofálva…

Eldobott jövőnk
Múltbeli szavaival
Vágyom a jövőt!
*
Legyél Te csak ott,
Ahol én kéne legyek.
Elérhetetlen.
*
A legtöbb ember
Nem lát tovább orránál.
Hiszi, ő a legjobb!
*
Sokan vannak, kik
Szépre érzéketlenek!
Ők az észosztók.

TAVASZ:

Orgonavirág
Nyílik, ...
Olvasták: 639
Részletek
Az Ön versének a helye...
144 
A koszos abroszon, koszosak a poharak,
Koszos a padló is, ott tangliznak darazsak.
Csillagok is farok nélkül hullnak az égbe,
Sokáig voltak, fájón tűnnek messzeségbe!

Kitakarítani már minek
Nézem, érdemtelen... nincs kinek!

Leltem egy érdekes vasdarabot, része, de, minek?
Hiányzik tán' a füle egy lyukas, rozsdás bilinek...

Vecsés, 2017. ...
Olvasták: 397
Részletek
273 
Hétköznapi pszichológia…

Kérj bocsánatot a gyerekedtől, ha kell,
De, ne alázkodj meg előtte! Te vagy a nevelő!
Ne vedd… gyereked szeretetét semmivel…
Mert,
Majd nagykorában fölöttébb amorf, torzlelkű lesz ő!

Gyereked ne legyen tyúk-mell világmodell.

Vecsés, 2017. június 8. – Kustra Ferenc
Olvasták: 659
Részletek
109 
Giling-galang... bim-bam…
Szinte cseng a lélekharang.
Bim-bam… giling-galang...

Ki húzza kötelet?
Minek? Lélek nem ad jelet,
Végleg üresedett...?

Lélekharang most már
Örökre halk, néma marad...
Csendes lélekharang…

Vecsés, 2016. április 3. – Kustra Ferenc – HIAQ –ban írt, Stummer László, „Lélekharang” c. műve átirata a ...
Olvasták: 379
Részletek
155 
Születéskor az ember ajándékot kap,
Az élet és a halál közé ráadást,
Senyvedős, rövid-hosszú életet, mire pap
Azt mondja, ez nem az igazi, éld oldalvást.

Ebből az egészből, csak egyetlen igaz;
Vissza kell adni, ha eljött már az idő,
És kinek rövid lett, annak az, nem vigasz,
Hogy mit letöltött, az nem elvetélt idő.

Az enyém elvetélt, ...
Olvasták: 493
Részletek
220 
Már én is igen unom, hogy a számon.
Csak panasz szava tódul elő vádlón,
De egyedül vívom dicstelen harcom,
Közben szép lassan elvesztem az arcom.

Hiába van hű, szamuráj szellemem,
Ha azt alkalmazni nincs segedelmem.
Pedig a hovatartozás nagy erő,
Amit csak én tudok és miért nem ő?

Mint egy Ronin kóborlok a semmibe
És földerítem azt, ...
Olvasták: 567
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére