Kínai versformában…

Zúzmara
Fekszik fenyőkön,
Téli hajnal lehelte.
Sötétség van felhőkön,
Szánkós... ráköszön.

Immár hajnalpír hasad,
Fénye határra tapad.
Megjött a szép kikelet,
Szellő csókol s elszalad.
*

Hófelhők
Borítják tájat,
Színük egy szín fekete.
Erdei út, holtjárat.
Út, jeges ...

Már a Hold is csak az udvarban, kertben pásztáz,
Szobám ablakán nem jő be, engem nem rámáz…
Ez nekem nagy-nagy hiány, a lelkemnek ádáz.

Ülök a kis asztalnál a papírlap üres, de a toll tentás,
Én már rónám a sok-sok sorokat… teát iszok, az jó mentás…
Hold! Éppen rólad akartam írni… Nekem a fényed, legendás.

No, de csendben összeszedem ...

Szeretem a szemed, oly derűs,
Szeretem a pillád, oly fésűs.
Szeretem a vállad, oly formás,
Szeretem a melled, oly almás.
Szeretem a lábad, oly kecses,
Szeretem a hasad, oly selymes.
Szeretem a lelked, oly rendes,
Szeretem a szíved, így szeress.

Vecsés, 2009. március 16. – Kustra Ferenc

Hétköznapi pszichológia…

Az ember egész életében a vágyai várát építgeti,
És azért imádkozik, hogy össze ne dőljön!
Komolyan szilárdnak hiszi, és kedvtelve nézegeti.
De,
Utólag derül ki, hogy nem volt, ami dőljön.

Így bizony sokaknak egy marad, reggel-este sírni…

Vecsés, 2017. június 25. – Kustra Ferenc

Hétköznapi pszichológia…

Van, hogy az ember könnye csorog, erre ébred…
Magadhoz térsz, feleszmélsz, elment a Kedvesed.
Engedd el, ha elment, biztos nem volt jó veled…
*
Még
Néha
Könnyezel.
Faképp hagyott.
Haggyad! Ha, elment.

Haggyad! Ha, elment.
Faképp hagyott.
Könnyezel
Néha
Még.
*
Csak
Haggyad.
Engedd ...

Hétköznapi pszichológia…

Sokszor... nagyon is érezheted, hogy a sors kedvedet veszi,
Máskor se nagyon higgy, mert hitszegőn csak hízeleg...
Nehéz napjaidat a sorsod talán, sokkal szebbé teszi
De,
A mosoly, a szép szó ámít... lehet mind, jéghideg.

Ha fáradt is vagy, élni kell, magadban tovább kell küzdeni...

Vecsés, 2017. június 8. – Kustra ...