Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Kustra Ferenc József versei

Kustra Ferenc József (2583)
1169 
1948 -
1997. óta írok, verset, novellát, aforizmát. Már nyugdíjas vagyok, de nem kímélem magamat.
127 
Az ónos esőről, eredeti, Basho féle stílusban…

Nagy zimankó van,
Beköszöntött a hideg.
Eső is lefagy.
*
Erdő, csak nyögve
Viseli! Borító jég.
Sok megfagyott csepp.
*
A lágyas napfény,
Szürkeséget nem oldja.
Ónos eső hull.
*
Vándorló szelek
Dudorásznak, erdőben.
Ónos esőt hoz.
*
Gallyon, több madár,
Ónos ...
Olvasták: 417
Részletek
Az Ön versének a helye...
157 
Elmélkedés a lélekről…

Lelki párnád szegletén, nyugtatod a fejed,
Álmodsz de, ernyedtségedben mozog a kezed…

Ölelkező pillák..
Félálom édes álmot szül.
Kezem kezedhez ér.
*

Lassan vége a nyárnak és kiveszőben az izzadt képek,
Izzadtságcseppek, már nem lesznek a szemedben látás-fékek.

Vágy
Szőtte
Szép ...
Olvasták: 400
Részletek
154 
A télről mélázott a szerzőpáros, versben és 3 soros, zárt-belsőtükrös versszakokban…

Tél közepén vagyunk, minden, jaj, nagyon didereg,
Sok kismadár most, éppen Afrikában csicsereg…
Meg is kellene nézni, hogy mi van még a madáretetőkbe,
Még ma elsétálunk a fasorhoz és közeli ligetekbe.

Didergés jön, csak Afrika meleg.
Kismadarak fáznak a ...
Olvasták: 391
Részletek
211 
Légy már inkább legjobb barát, váltsál szint,
Ne bántsál, mint vihar a tengerfelszínt.
Barátságban tartozzunk már ketten együvé,
Ne kerüljük egymást, ne váljunk együgyűvé…

Hmm... életemben volt nekem is barátom, nem is egy...
De megértem, hogy átvágtak, és mind elhagy, elmegy...
Ma már tudom, élet nem mese... nincsen üveghegy.

Vecsés, ...
Olvasták: 586
Részletek
351 
Lelkünknek, hosszú létrát támasztott
És azon araszol a vonzalom…
Ez a szép nap igényre adatott,
A létra tetején, lesz vigalom…

Ebéd után menjünk a parkba kedvesem,
Keressünk egy szabad padot, foglaljuk el.
Aztán bújj hozzám, hogy érezzem, vagy nekem,
Bár, mi már összetartozunk a szívünkkel...

Szeretjük egymást,
Ez életünk ...
Olvasták: 679
Részletek
289 
Szemed ragyog, a boldogságunk, nagyon ölel,
Nem törődünk a múlttal, mert az csak véglegel…
Szemed ragyog, a boldogságunk, nagyon ölel,

Boldogságunk, ránk terítette magát
Szemed, kék égként ránk ragyogja magát…
Boldogságunk, ránk terítette magát

Életmezőnkön, az élet réteken,
Csámborogva, csak bóklásszunk, ...
Olvasták: 661
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére