Ezer év telt el azóta
És tudom
Mozdítottunk hegyeket
Burkolóztunk álmos
Köd-takaróba
Amíg vártuk
A hetes villamost

Álmodtuk aranyruhás
Tündérek álmait
Fájdalmak kőterhe alatt
Szenvedtünk
Amikor szürke némaságot
Hintett ránk az ég

De minden léptünk
Emlékeket őriz
Régi pillanatok napsugarát
Füzetet, könyvet, sétát
Csengő nevetést

Felnőni-akarást
Mindenáron
Keresni az igazat, a békét
Nagy szerelmeket
A siker ölelését
Megmutatni a világnak
Elértük

De minden egyes pillanata
Annak, akivé lettünk
Őriz Téged is
Szálai lényünknek
Gondolatfoszlányok
Értékek, mosolyok, mozdulatok

Ott vagy mindig
Beleivódva
Ahogy a lélegző föld és
Nyári eső táplálja
Az erdő zöldjét

Ahogy a föld mélyében
Csiszolódik a gyémánt
Vagy ahogy az évmilliók
Alakítják a hegyek ásvány-erezetét
És ahogy minden lilában benne
Van a kék

Ott vagy mindenhol

A Te lépteid is formáltak azzá
Akivé lettünk
Lelked érintése
Ajándék marad
Mindörökre