Retteghetsz hogy újra elkap,
nyugodt napjaidra lecsap.
Kirángat a szép világból
Így lesz gaz is a virágból.
Rádtámad mert ezt élvezi
Bánthat—és ez mi élteti.
Betör, beront és megragad,
Nem érdekli mit akarhatsz.
Megfertőz az utálattal
Mint hiba a hazugsággal.
Veszélyes, taszító, és gennyes
Megragad és el nem ...

Hibáztam. De nem csüggedhetek, mert a vágy csak felemészt, belém markol s elrontja kedvemet.
Széttépi szívemet, s elűzi mindazt ami eddig benne élhetett.

Ez nem lehet. Azt mondják az idő mindent megold, s azt hogy a seb idővel majd beforr. De a heg örökre ott marad, ott ahol egykor szerelmes szó fakadt.

Helyén még pislákol a tűz, de meleget már nem ad, ...

Csalódás után mindig fáj a szívem,
nagyot dobban s közben hideg rázza testem. Szemeim könnyeznek, arcom tűzben ég, nem tudom meddig bírom ezekután még.

Hisz lelkem nehéz mert nagy a teher rajta, nem segíthet semmi. Csak ő enyhíthet éles fájdalmán, de nem teszi-

-mert fél elveszíteni. Azt az adottságot amit az élettől kapott, a büszkeséget amit ...

Miért hazudsz nekem,hogy szeretsz?
Miért kell összetörni a szívem?
Azt hiszed te vagy a férfi kitől minden nő úgy epedezik?
Csak azt ne felejtsd el ,egyszer itt voltam én ki igazán szeret.
Nem mondtad ki még soha , de a női érzés tudod sohase csalfa.
Tested férfias de eszed még gyerekes.
Mikor nő már be a fejed, hogy az élet nem szórakozásból ...

Mindég csak sírsz? csak bús siralomra
Nyílnak most is bágyadt szemeid?
Mindég csak e gyászos sírhalomra
Öntözgeted néma könnyeid?

Tudom, legszebb örömid reggelét
E szomorú hant alá zárád;
Tudom, árva szíved kedves felét
Kéri vissza epedő orcád.

Oh, hárítsd el ázott fátyolodat
Bús szemedről, ...

Büntetem magam egy kacagásért,
Egy feledt óráért kínzom magam:
Minden, amiért illett örülnöm,
Odavan.

Emberségek s a javuló Holnap
Hitébe ömlött nagy szerelem
Tört-szédülten zuhant a mélységbe
Le velem.

Együtt-fájok zúzott hitekkel,
Reménytelenül roncsok alatt,
Egy bátor jajjal tán megkönnyülnék
S nem szabad.