Este helyett nappal röhögött egy angyal.
Gyűlölöm az alvást,kérem az ébredést,
Szorongva,remegve állom a verést.
Anyák napja van ma.
Nem kértem semmit,válaszra sem várok,
Szelíden,gyűrötten megmeredve állok.
Sírok de minek,sírnak tudom miért,
Ártó szellem szállta meg semmitmondó képét.
Anyák napja van ma.
Ünnepeljünk gyorsan,süt ...

Az ember túsza a saját vétkeinek!
A Természet a kínzásokért mindég megfizet!
Soha nem lehet büntetlenül kizsarolni
a Természetet, annak önzésből kárt okozni!

Ezekre már volt nagyon nagyon sok példa!
A természet kétségbeesett visszacsapása
mindég nagyon pontosan eljön, bekövetkezik!
Célja az ember, aki ellene vétkezik!

Nem mindég ...

Szenvedéseim, észre se vettétek,
Az is női név, hogy; Érzet!
Örülök nevének
Szívembe ültettétek.

Huncut szemeivel, de sokszor talált szíven!
Lelkembe költözött,- szerettem őt híven!
Ágyamnál megjelent éjek színes szárnyán,
Álomképekben röpködött hunyt szemem pilláján.

Hol vidáman nevetett,
Hol elhalványodva ...

A szerelem melyről beszélsz
Hazug szavak, csak mesélsz
Te is az igazságtól menekülsz
S a fellegekben repülsz

A herceg kiről álmodtam
Te vagy, gondoltam
De a lány ki elrabolt tőlem
Miatta nem leszel mellettem

Kibetonozott patak
habjai rideg teknőben bolyonganak.
Fényei már nem csillannak.
Foglyai azok a betonoldalaknak.

A természet csendben marad.
Nincs már itt egyetlen egy béka, sem egyetlen hal.
Nem csendül már itt víg madárdal.
A természet csak egyet tehet, szép csendesen elhal.

A parti fűzfa a holt patakkal együtt viseli közös, nagy ...

Kőbe zárt világ
Töprengő hajnali órán,
Kőből szőtt világot képzelek,
Hol kő-liánok keringőznek,
S átfogják kőbe zárt testemet.

Mohos dallamot szór most a fény,
S az eltévedt, kóborló csillagok,
Ám kőbe zárt érintések foglya,
Egyedül már csak én vagyok.

Kőbe zárt arcom sosem nevet,
Kőből írt, bús ...