Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Babinszky László verse

Történet az 1970-es évekből
Szenvedéseim, észre se vettétek,
Az is női név, hogy; Érzet!
Örülök nevének
Szívembe ültettétek.

Huncut szemeivel, de sokszor talált szíven!
Lelkembe költözött,- szerettem őt híven!
Ágyamnál megjelent éjek színes szárnyán,
Álomképekben röpködött hunyt szemem pilláján.

Hol vidáman nevetett,
Hol elhalványodva megszűnt!
Kacéran játszott így bújócskát,
A hajnalfényben eltűnt.

Egy napon nem bírtam tovább.
Megzörgettem házuk kulcszárt kapuját.
Benn álltunk lakóhelye tágas udvarán,
E verőfényes nap késő délutánján.

Szívem vallomása - kosarat kapott!
A nap sóhajtotta könnyeimet, ahogy alkonyodott.

Emlékszem, végig bőgtem a Csokonai utcát.
Nehezen tudtam elviselni, hogy szavai,
Szívem legszentebb érzéseinek
Játszi könnyedséggel adta ki az útját!

2008. szeptember 14. vasárnap

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére