Arany trónon ülve a világ oly távoli,
A lenti kín, mi felszáll, néha már-már pokoli.
A zsebek telnek, a szív meg üres marad,
A hatalom súlya alatt a gerinc könnyen szakad.

A kapzsi csak néz, de nem látja a poros utcát,
Csak a számokat nézi, a profit tiszta arcát.
A szegény ember könnye csak olaj a gépben,
Elveszett az emberség a kapzsi létben.

Hé, te ott fent, a felhők felett járva,
A nép szava neked csak egy távoli lárma.
A pénz az isten, az éhség meg a jussunk,
De az úton végül mind egy pontra jutunk.

A hatalom elszáll, a vagyon porrá válik,
Csak az marad meg, ami a szívben látszik.