Nehezen fogom fel, mi történt velem,
hogy miért olyan nehéz a jelen.
A múlt gyönyörű volt nekem,
Mert nem törölt ennyi könnyet a kezem.

Keresem a békét, mit nem lát a szemem,
próbálom hagyni a zajt, mert az egyre idegen.
Elengedem a súlyt, kint hagyom a félelmem,
Nézd meg, ahogy lassan tisztul az értelmem.

De erős vagyok, istennek hála,
Nem tart már a múltam sötétbe zárva.
Lépek a csendbe, a holnapot várva,
Egy új út áll előttem szélesre tárva.