Lefeküdt a hóban az álom,
az emberekben csak ennyi látszik.
Nem hogy az élet már eljárt, és semmije nem világít.
A vándor vette észre,
hogy a lélek bár világít, csak pislog a fénye.
Odatérdepelt melléje.
Élj kicsi fény csak még egy kicsit!
Látom ahogyan senki nem látja hogyan világítsz,
de én életre keltelek.
Ragyogni fogsz minden embernek.
Így kelt életre az álom,
és ragyog minden nap annak,
akinek túl akar ragyogni fénye, a világon.