Sziklák közül bújik így elő a virág,
hogy megmutassa magát,
és kinyújtózhasson a fényben.
Mint az ember, akinek sokáig sötét volt a lelkében,
de egyszer arra járt egy tekintet.
A tekintettől benne fény lett, és elkezdett kinyílni minden.
Amitől sötét volt az már nincsen,
és ő is kezdte megérteni.
Az emberben belül mindig egy másik ember fénye játszik,
és minél erősebb ez a fény, kívülre annál szebbnek látszik.