A lelked nem utca,
hol idegenek végigsietnek,
fél árnyékot ejtve rád,
s már feledik is,
hogy létezel.

a lelked otthon:
szobákból rakott emlék
ajtó, mely nem tárul akárkire,
mert a kíváncsiság
nem jogosít belépésre.

engedd csak annak közel hajolni arcát,
ki nem kivenni akar belőled,
hanem beléd férkőzni szelíden,
hogy megértse:
miből rakod össze magad
minden reggelen.

a szeretet nem szó,
nem vállra dobott ígéret,
hanem annak csendes maradása,
aki akkor is ott ül benned,
amikor más már rég
továbblépett volna.