Mint tavaszi éjszakán az ég felhőiből,
néha előkerül minden ember életéből
egy lágyan suttogó szellő,
ami megmozgatja a fák finom kis leveleit.
Az élet valamit mindig idevetít,
és vele indítja a holnapot.
Mert a holnap mindig ott ragyog,
a ma sötétjében.
Néha kimossa az eső amit a múlt otthagyott,
néha összezavar pár régi gondolatot,
és aztán életre kél.
Minden a holnapé, ami a mából épül.
Szeresd! És tudd, hogy jó lesz végül.