Nem a gondolat az, ami tart,
mert a gondolat elfogy,
más, mi emel s fönn tart.

Nem a szem az, ami lát,
mert a szem bezáródik,
más, mi feltárja létünk titkát.

Sejteni véled, mégis van valami,
ami túlcsordul a semmi-mindenen.
Több, mint anyag-máz, ész-valaki,
több az, mint emlék-tekintetem.

Több, mint önmagunk tinta-árnyéka,
amit festünk kopott vásznakra,
több, mint e világ talmi fényjátéka.

Mert amikor felragyog a szívben,
s hazatér ámuló léted rejtekébe,
nem kérdez, csak áramlik végtelen,
mint fény a sebzett repedéseken.

Nem a gondolat az...
végül a felismerés, a valóság,
Isten szívverése az...