Engem a szél hozott, s hangjával dallamom.
Mint jó Zarándok, néha megállok utamon.
Kőbe vésem érzéseid, ez múltad hagyatéka.
Csendednek s fájdalmadnak én vagyok a hangja.

Lelkedbe Suttogom, hogyan hagyd el bánatod.
Lelkedbe Suttogom, s rajzolom mosolyod.
Lelkedbe Suttogom, hogyan sírj őszintén.
Lelkedbe Suttogom, s fájdalmad csak az ...

A szerelem megálmodott engem,
mint tavasz, a harmatot a réten.
Arany ágyából velem ébredt,
bambulva, velem csodálta a szépet.

Álmos pillanatban, apró sugarakban,
fürdött meg a harmat, s búcsúzott.
De én érzem, hogy apró világában,
gyönyör az amit bennem hagyott.

A szerelem nem adja fel, s álmodik
édes madár dalba, bele ...