Óh, mely nagy az oly ember bóldogsága,
Kinek igazán gyűlt minden jószága;
Ki híven jár a magáé körűl,
És a hamisan jöttnek nem örűl.
Bóldog, aki az álnok nyereségre
Átkot mer kérni, felnézvén az égre,
És kinek jó lelkiismérete
Útján mégyen szüntelen élete.

De jaj! akinek az Isten törvénnye
Nyilván mondja, hogy hamis ...

Mind egy célra kell sietnünk,
Mind egy úton ballagunk,
E pályát hogy kell követnünk,
Mind jól tudnánk azt magunk,
Óh jól tudnánk, hogy egymásnak
Közös segítségivel
E világi vándorlásnak
Könnyen bírnánk terhivel;
De azt véljük, hogy rózsákat
Csupán úgy szakaszthatunk,
Ha egynehány jámborkákat
...

Már a gyenge kökörcs fel-felemelgeti
A nyálkás avarok leple alól fejét
És pelyhes koszorúját
Lassanként nyitogatja ki.

Jer, lágy szél, jer! öleld és nyalogasd körűl
A felkölt gyereket, jer, nehogy a fogas
Fény megverje szemével
Vonj enyhébb levegőt reá.

Már sok kis madarak messze kerűlgetik
A ...

Járj békével szívem, menj már
A dicsőség piacába.
Menj, menj! minthogy nálam a haza elébb jár.
Kettőnkhez hűséges kezed fogásába.

Óh, bárcsak veled mehetnék
Által a Rhenusnak révén,
Előtted elesvén melly boldog lehetnék,
A rád célzott halált mejjemmel elvévén.

Menj, a dicsőség s szeretet
...

Nyílj meg jóltévő föld hantos lapja, melyet
Tapadok, mutass egy bátorságos helyet.
Hadd szárasszam ki ott megfacsart szívemet,
Hadd sirassam el ott megúnt életemet.
Oda van! örökre, oh jaj, elvesztettem,
Életemet eddig akiért szerettem.
A gyilkos erőszak kirántván ölemből
Már most ki akarja feszítni szivemből.
Nem! nem! ...

Hová kis víz olyan sebessen,
Hová sietsz olyan szivessen?
A virágok, kik rád hajolnak,
S mintegy csókjaidér bókolnak,
Nem tartóztatnak egy cseppet is,
Sőt még kerülgeted őket is.
Apró cseppek! csillapodjatok,
Szörnyűség az, amint omlatok,
Vagy tán ti is felhevültetek,
S velem egyformákká lettetek?
Mégis, hogy ...