Már nem kell visszaút,
Ez a séta is véget ért.
Szavakból fonok egy koszorút,
Ez hozza el a végső búcsút.

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörög, gőzöl a tejsűrű.
Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a ...

Az erdőn nőtt egy kicsi fa, nem volt se nyír ,se tölgy
Egy öreg fenyő kisfia, mely télen, nyáron zöld.
A szellő dúdolt altatót, oh, aludj kis fenyő
A hó meg adott takarót, ha nagyobb hideg jő.
Ám egy téli szép napon, jött egy apró szán
Oly simán siklott a havon, s úgy szikrázott a hám.
A szánkó előtt ló dobog, s egy ember szállt le ott
S ...

Tavasszal kelni ki s, halni ha hull a rózsa,
langy szellőszárnyakon úszni a szűz eget,
alig kinyílt virág keblén ringatózva
fények és illatok közt ittasodni meg,
a zsenge szárny virágporát lerázva,
lenge sóhajként szállni fel az égi végtelenbe:
a lepke mámoros fátuma ennyi csak!
Olyan Ő mint a vágy, mely soha-soha nem hűl,
mindenen ...

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad
Őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint fémbe a savak
Ösztöneimmel belemartalak,
Te kedves, szép alak...

Puha pihe palástban csillog a határ.
Csend honol, messze szállt a trillázó madár.
Ám e szikrázó gyémánt réten táncot jár
az égi küldött: bársonyos szép napsugár.
Majd alkony borul ránk, beköszönt az este
az éji lepelre csillagokat festve,
s szinte már látom, hogy a hófödte tájon
Mikulás jő rénszarvas vontatta szánon! ...