Azt hittem szeretnek, pedig csak játszottak velem;
minden, amit eddig hittem, romokban hever.
Összetört szív, s talán már néma érzések suttogják:
nem érdemes sírni, ennyi volt a boldogság.
Nehéz a könnyes szemen uralkodni, hisz őt senki sem tudja majd pótolni.
Néma minden, hisz még fáj a szív, s azt hiszed, hogy ez soha nem lesz többé így.
Talán ...

Szádon megelégedett íz szalad csücsörítve,
Majd széles ívet formál kedvesen nevetve,
Akkor belélegzed végtelen mély gyönyörödet ,
Szép hajnalt csókolva bőrödre köszöntelek!...

Ébredni veled, érezni téged,
oly csodálatos e érzés,
Amitől szebb a világ, jobb az élet,
Ami kell az lehet minden,
élni veled és megosztani magam,
mert, szeretlek ma és még jobban holnap.

Magányossá tettél. Innét hűségem.
Összetörtél. Ezért vagyok erős.
Kifosztottál. Ettől ragyog palástom.
Ülünk, fekszünk, sétálunk egymás oldalán.

Szívemben, mint lágy szellő
Végigsimít édes létezésed,
S beköszönt, mint éledező tájnak
Minden olvadó szegletéhez...

Már nem kell visszaút,
Ez a séta is véget ért.
Szavakból fonok egy koszorút,
Ez hozza el a végső búcsút.