Nézd a vöröslő eget, ahogy a lenyugvó nap ránk tekint,
helyet adva az éjnek, a holdnak, tompa fénnyel búcsút int.
Perzsel még az ég alja, őrzi a hatalmas fény itt jártát,
aztán sötétbe borulva, a menny, a holdnak tárja szárnyát.
Gyönyörű a város, ezernyi lámpafény ragyog,
elcsendesült utcák, sötét házakon, fénylő ablakok.
Megpihen a táj, ...

Mi elmegyünk, a tanításnak vége,
vakációnk már, több nem lesz nekünk.
Elhagyjuk az iskolánk kapuját,
így fut majdan tovább a mi életünk.

Tovarobog, mint gyorsvonat az éjben,
mi csak sejtjük, milyen kinn a táj.
Megszerzett tudásunk poggyászként cipeljük,
nagy szükségünk lesz rá, mert haladni muszáj.

Mi búcsúzunk -, osztályunk ...

Harmincöt éve még ide jártunk,
Ismerős minden, az emlék él.
Ó, a vén idő, mennyire szalad,
Szállnak az évek, mint fáról levél.

Ismerős terem, ismerős falak,
Melyik volt padom? Keresem én...
Behunyom szemem, úgy emlékezem,
Harmincöt éve itt ültem én...!

Fiatal lányok vagytok ti most itt,
Higgyük, hogy semmi nem ...

Vándorfelhők, mikor jösztök,
a kék égről rámköszöntök.
Rámköszöntök, szegény Sándor,
oly távol van hazájától...!

Barguzinban, messze-messze,
lettem én már eltemetve.
Eltemetve, bizony élve,
hazajutást nem remélve...

Nagy a Bajkál, tükre sima,
innen száll fel sok-sok ima.
Féltő ima a hazáért,
hazáért és ...

Hol van már a régi iskolám?
Múló idő, mondd hol van már!
Merre van a régi tanterem?
Csak az emlék játszik velem…

Hol van már a sok-sok kisdiák?
Barátaim, sok iskolás…
Nem tudom, hogy hová lettek ők.
Sokan talán már nagyszülők.

Valahol még szívemben él
Az ifjúság, s titkon remél.
Valahol már ...

Szó, mint langy-tavaszi szellő,
Vágy-sóhaj, gyönyörben merengő,
Ősforrás, tátongó mélyből fakadó,
Égi magasságban szárnyakon haladó.

Kiket Ámor nyila sebzett szíven,
Ős-Erószt követik már híven.
Hogy Afrodité szép szem-párja,
Bennük tekintsen egymásra.

Mert feloldva minden gátat,
Semmi nincs, mi ellenállhat.
Hogy a ...