Árpád vándorúton
jár a Kárpátokon.
Látók az ormokon,
látják fehér lovon.

Nézi, mi vége lett,
hazánk népeinek.
Határaink hova,
foszladoztak tova?

Hol van területünk,
ennyi maradt nekünk?
Milyen szegény a nép!
jövőnk ilyen sötét?

Árpád fehér lovon,
jár a Kárpátokon.
Szíve népéért ...

Lelkünk mélye templomában,
Áldozatos, szent oltár van.
Az oltáron tüzek égnek,
Mint az örök égi fények.

Minden csillag egy-egy fátum,
Nemzetsors-fordító dátum.
Közülük most egy közeleg,
Szikrázón, egyre közelebb.

Negyvennyolc március-idusán,
Fény suhant át az éjszakán.
Rab népekre ráragyogva,
Csodálatos tavaszt ...

Hajdanában, egykor régen
A négyszáznegyvenkilences évben...
Más idők jártak még erre
Hős napok a hun emberre...

Míg Attila nagy hun király
Követséget Bizáncból vár.
Priscos Rétort - mily szerencse,
Hogy sorsa idevezette.

Mert sorsa idevezette,
S mindezt papírra vetette.
Az utat is feljegyezte.
Nékünk emléket ...

Minden nap új világ
A réten nő egy új virág
Egy őszi kép, egy hangulat
Benned él a vadnyugat

Egy életérzés, mely elragad
Ez más világ, ez megmarad
benned örökre, ne gondolj másra
mint múló örömökre

Széttép, mint oroszlán zsákmányát,
mint nap ereje a felhők árnyékát,
mint tó jegét az ébredő tavasz, ...

Parissimus jár a Szajna-parton,
trikolor virít, s hatalmas tömeg.
Örömódán vonul, diadalív alatt,
Bastille hős ostromát ma ünnepli meg.

Az Unióból államférfik jőnek,
mert kötelez a történelmi tett.
Évfordulója ímé eljövendett,
Parissimus örül, boldog szerfelett.

Ünnepelj hát Párizs, szép e nyári nap!
A Champs-Elysées ...

Mikor nem marad semmi csak az írás,
éjjelente nem vigasztal már a sírás.
Kiöntöm lelkem neked e pár sorban,
melyekben számomra megnyugvás van.

Ezek mind félelemmel telt stófák,
mint villanyoszlopon kósza gólyák.
Ha egyszer elmúlik a várakozó idő,
végre eljő számomra az áhított jövő.

S, mint a gólya fészkéből, ki ...