Vica lelkem! hova sétálsz?
Tudod-e, hogy rosz helyen jársz?
Szerelem van itt elvetve,
Reá búbánat ültetve;
Megbánod, ha leszakasztod,
Megbánod, ha nem szakasztod:
Mindenképen veszedelem,
Másnak, magadnak gyötrelem.

Vica lelkem! tudod-e már
Mit mondott a kakukmadár?
Azt mondotta, hogy nem élek,
Ha meg nem szánsz, drága ...

Holló a hollónak...de,bizony kivájta!
Ilyen idők járnak...de, mi van még hátra?
Testvér a testvérre...gyermek a szülőre...
Támad most az ember...bősz a bőszülőre...
Agresszív az ember, rosszabb, mint az állat:
Tiszta szív és lélek: az itt meg nem állhat-
Jóság és emberség-unalmas lett: alma -
Eljött nekik, győz: a gonosz birodalma!

Pilleszárnyakon libben az estben
az álomkönnyed, kedves tündére.
Szárnyait nyugodtan, lassan lengetve
vezet el a szép álmok létébe.

Elalszom. A szomba meghitt békéje,
hű párom őszinte szeretete
segít bejutni az álmok öblébe,
hogy pihenten ébredjek az új reggelre.

Szent Lajos király hídja
- memento mori -

Ma még tele a pohár
még zöldell az ittas rét
mely hol csatamező
hol szerelmeságy
ma még lángol a tűz
s érzed álmaid
kemence-meleg illatát
épül a város épül a ház
ma még tiéd a tér
ma még rád várnak az utak
s érted ragyog a csillag
ma még tele a pohár
de már ...

A szőlőtőkék mögül fehér virág látszik.
Az őszi Nap felé mutatja fehér szirmait.
Csodálatos dália az, ami fehérlik.
Bár az idő már hűvös, a múlt nyarat idézi.

A Nap melege már lassan elfogyóban.
Mézédes szőlőfürtök vannak a kosaramban.
Valaki csenget. Indulok azonnyomban.
A tél várakozik a kertkapunkban.

A reggel álmos fényébe,
az álom szelid kéjébe,
a napfény lágyan omlik be.
S ezzel a látszatsemmivel,

ezzel a csendes idillel,
a beszédes jeleivel,
a maga sok szépségével
lassacskán az ősz jön el.