Belélegzed, folyton érzed,
Mozdulatban, pillantásban,
Ölelésben, vészben, gyászban,
hiányban és boldogságban.

Ha fáj, ha kínoz a világ,
ha nem találsz magadban csak hibát,
Ha zord az ősz, az ég sötét,
ez hoz tavaszt, ez hoz fényt.

ref:

Több a szónál, több a létnél,
Több ez annál, amit kértél,
Több a ...

Úgy simogat mint, a
Déli lágy szellő őszi éjszakákon.

Oly puha mint a párna,
Melyre fejed hajtod,
Fáradt napjaidon.

Oly lágy mint, a
Nap melege ahogy,
Lángcsóvákkal rád süt,
A nyári nappalokon.

Oly selymes mint, a
Frissen hullott hó,
Téli alkonyon.

Oly szép mint, a
Naplemente a ...

Nélküle talán hamarabb odaér,
Madár ejti a csillagot,
Éjszaka hullik az égszínű fény,
S már kihűlt köve csillogott.

A város felett, egy magas oszlop állt,
A Boldog herceg színarany szobra,
Rozsda barna szíve aranyfüsttel aranyozva,
Mindkét szemében kéken ragyogó opál.

Tisztult helyén minden fénye,
Vörös rubint kardja ...

Tűnődés Budaörs múltjából I.

Ti Budai hegyek, ha beszélni tudnátok,
Örs törzséről mit is mondanátok?

Kabarok seregét mely csillag vezette,
Hogy honfoglaló népét ide vezérelte?

Kordélyos szekerek kísérték útjukat,
S a múlt idők mocsaras-sarát taposó lovak.

Őseink sodródó népét hogyan fogadtátok,
E dimbes – ...

(1986. szeptember 15. hétfő. Az írás megjelent
az OMIKK – HÍRADÓ 12. Évfolyamának 9-es számában,
1986.szeptember 24-én. szerdán.)

Nem tudom, mi van velem, de újra érzem, élek!
Szemeimben látom földi másod, képed!

Nem merem elhinni, hogy ugyanaz a lényeg,
Nyelvem nem kettős, s mondataim érted.

Biztos sejtetted, hogy rám angyalok ...

Messze setétedik a Ság teteje,
Ezentúl elrejti a Bakony erdeje,
Szülőföldem, képedet.
Megállok még egyszer, s reád visszanézek.
Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek!
Vegyétek bús könnyemet.

Ti láttátok az én bölcsömnek ringását
S ácsorgó ajakam első mosolygását
Szülém forró kebelén;
Ti láttátok a víg gyermek ...