Telefonvárta

Idegen ország,idegen táj
Idegen emberek,kínzó vágy
Furcsa szokások,nem értett gondolat
Bárcsak hallhatnám Kedvesem hangodat

Helyem nem lelem,bámulom az órát
Tolnám erőszakkal a nagymutatóját
Várom a percet,mi hallani engedi
Hozzám küldött szavad,mi egyedi

Csörren a telefon,ragadom kagylóját
Szinte ...

A gyarló ember
Száguld az emberiség a végzete felé.
Egymást taposva él e kegyetlen világban.
Küzd, harcol, kapar egy új világot magának.
Rakja a koszos pénzét sorban egymás mellé.

Tébolyultan éli fel a természet kincseit.
Tönkre teszi önmagát és a népeket.
Ármányt sző és öldököl sok életet.
Címért, rangért megtapossa ...

Ne mutassál gonosz képet,
Mi mögé a szíved rejted.
Szép vagy nekem, ne búsuljál,
Éjfekete tollú madár.

Hívnak Téged vészmadárnak,
Félnek tőled, ha meglátnak.
Kővel dobnak, rikácsolnak,
Elküldenek a halálnak.

Kérlek, ne menj, gyere vissza,
Magot szórtam ablakomra.
Meghallottad csendes hangom,
Érezted, hogy nem ...

Rabságra kárhozott mindennapom
börtönében kattog az idő.
Reám hinti könnyeit az ősz -
erőtlen napsugár az arcomon

játszik - csiklandva szívem bánatát.
Szoborrá avat most a magány...
Kínomat vésőd faragja rám -
kőpor gyűlik szerelmünk távlatán.

Vaksivá tett nagyralátó szemed,
káprázataid között feledted
léted ...

Külsejét szemlélte, egy kis tini cápa.
(Eme magatartás pubertás-kor átka.)
Nézte fogazatát, teste ívét, szemét.
Sehogy sem találta gusztának küllemét.

„Iszony ez uszony” imígy tépelődött.
„Pedig sorolhatnék számos szebb elődöt.
Komiszul megtréfált gén és kromoszóma,
csinosabb fejforma ildomosabb volna.

Pár évet még ...

Talán alszom már, de a szívem csak vár
Várja a szívedet!
Hogy hozzám szálljon!
Csillagszekéren, vagy hatalmas szárnyon...

Hallom suttogó szavaid,
SZERETLEK ÉDES!
Érzem erős karjaid,
Átölelnek, simogatnak csendben,
Én elveszek köztük végleg.

Boldogságom végtelen,
Itt most nincs értelem,
Álmodok simulok, ölelek ...