Dögkeselyű szerenád

Szófoszlányok fürtje lóg ajkamon.
Te hallgatsz némán.
Helyettem üvölt lelkem,
zengi fájó igém,
Csak a puszta, érti,
a sivár messzeség.
Hogy miért szeretek?
Sosem kérték mondjam el.
Szerelmet sosem kértem
s most koldusbottal görcsben állok,
kezem kéregetőn, vágyat koldulok
Álmom csókjainak füzére ...

Szeretném, ha hozzád bújhatnék,
Szeretném, ha ajkadra csókot adhatnék.
Szeretném, ha melletted fekhetnék,
Szeretném, ha fejedet ölembe fektetnéd.

Szeretném, mikor édesen néznél rám,
Szeretném, mikor azt mondanád: Szeretlek Cicám.
Szeretném ajkamat, ajkadhoz tenni,
Szeretnék minden percben, veled lenni.

Szeretném, ha karod ...

Az ég a Földdel összeborul!
A Balatonon szélvihar dúl!
Hullámok iszonyú erővel csapnak a partra
hatalmas morajlást okozva fehér tajtékokkal!

Tombold ki, te bősz vihar! Tombold ki dühösen magad!
Fejezd ki indulatodat, de lásd utána mi marad!
A parton szanaszét feldúlt a környék!
Ám látom, lassan újra kék lesz az ég!

De egyelőre a ...

Ó, hogy szeretem a Történelmet;
Lenyűgözött a versek hada.
Tanár csak beszélt és, csak mondta,
Néha ütötte egymást egy-két szava.

Mint, ahogy kutyának a csontra,
Úgy csorgott a tudásra nyálam.
Ujjaim kulcsolva térdek között,
Padnak dőltem és görnyedt volt a hátam.

Úgy hallgattam sok \'okosságot\',
Szép ...

Belesüllyedt a tófenék lágy iszapjába,
ahová egy bőszült, csúnya vihar belenyomta
egy balatoni vitorlásversenyen indulva
a tőkesúlyos testét oldalra fordítva.

Mint sejthetik, vitorlásról szól ez a versem.
Nemrég volt a balatoni ,\'Kék Szalag\' verseny.
Óriási vihar volt az első versenyesten.
Sok vitorlás maradt a Balatonba ...

Az én botom egyszerű, közönséges kampósbot,
Cseresznyefából faragták énnekem ezt a botot.
Nagy becsben áll ő énnálam, hiszen engem támogat,
Nélküle én már nem teszek sem rövid, sem nagy utat.


Pedig nehezen indult el közöttünk a barátság,
Hiúságból nem akartam, hogy közöm legyen hozzá.
Otthonomban próbálkoztam fogást találni ...