Őszi éjszakák

Csitt te gyermek! Csak hallgasd csendben,
amint a szőlő bokrot vadul rázza a kertben,
rozsdás kürtjét fújja s lassan közeleg a tél,
csak hallgasd csendben, játszik az őszi szél.

Akár egy angyal ki ránk teríti hatalmas leplét,
köd borítja a tájat komoran jelezve jövetelét,
a fagyos, ...

Tél

Szűnni nem akaró fagyos szél kósza pelyheket hint,
leesett az első hó tél van már megint.
Zimankós ködfátyolba burkolózva érkezik a hajnal,
néha néha gyéren előtörő napsugarak küzdenek a faggyal.

Fagyos zord ablakokon áttetsző apró jégvirágok nyílnak,
melyekre a környékbeli gyerekek mókás betűket írnak.
Egy ...

A kis gesztenye árus lány

Néztem, ahogyan húzza nagy, nehéz szekerét,
amiről az út szélén árulta ő a sült gesztenyét.
Arca gondterheltnek tűnt, mégis jól leplezi.
Gesztenyét egy százasért? Hangosan kérdezi...

Odaléptem hozzá, bár a gesztenyét nem szeretem,
de oly ritka gyermeki öröm csillogott szememen...
Szomorúan néztem kecses ...

Egyszer télen, réges régen
Hó terült el a vidéken
Fehér lepel takarta be
Fagytól védve serényen

Tiszta, finom hideg álom
Borult végig héthatáron
Ameddig a szem elláthat
Tejszín paplant,vetett ágyat

Kényszerűen álmot tört
ne kapjon a szíve tőrt
Félelem volt útja oka
Suhogott a fehér szoknya

Hófehérke nem ...

Történet egy emberről ki nem tudott,
szembenézni vele előle annyit futott,
nem fogta fel nekik csupán ennyi jutott,
helyette az igazságra meséket aggatott.

Aznap mikor hazaért nem tett semmit,
nem kért tanácsot, nem hívott fel senkit.
Az utcájukba fordulva eltörölte könnyeit,
megóvja gyermek lelkük naiv igényeit.

Megfogadta nem töri ...

Újra csöndes mind, nem csörren,
benn nem motoszkál senki már,
néhány csepp könny elcsöppen,
bolond lelkem még haza vár...

Mozdulatlan most mind, nesztelen,
nyugalmamat én keresem egyedül,
arcod kutatom reménytelen, esztelen,
árnyak sötét kavalkádjába elegyül.

Ismét csak csöndbe borul a ház,
ismét csak végigfut a ...