Tudod szeretlek, téged egyedül,
mégis elfordulsz tőlem mint ki menekül,
hátat fordítasz a világnak,
félsz, hogy majd sírni látnak.

Nem osztod meg velem,
mi is az a gyötrelem,
mely a szívedet nyomja,
nincs senki ki elmondja.

De tudod mi sírtunk már eleget,
bánkódtunk s olykor féltünk meglehet,
megérdemelnénk már egy jobb ...

Nem tudok sírni többé már,
a fájdalom börtönébe hiába zár.
Kiszáradtak könnyeim mint sivatagi tavak,
hiába voltak elszálltak a szavak.

Könnyeim mind porba hulltak,
bókjaim hozzád hiába szóltak.
Rájuk már senki sem felel,
szerelmünk emlékét hó fedi el.

Szívemben minden megfagyott,
mióta ő egyedül hagyott.
Arcomra ...

A viszonzatlan szerelem mindig tovább tart,
vadul tomboló ősi ösztönök mely feléje hajt,
végül mégis kielégítetlen marad minden vágyad,
rákényszerít arra, hogy reménytelenül hiába várjad.

Ám a hirtelen fel lobbanó heves kölcsönös szerelem,
gyakran sokkal szeszélyesebb, múlandó érzelem,
melynek édesen zengő kecses dallamát,
végül ...

Egy csöppnyi figyelmesség, néha nem kéne más,
csupán egy tiszta őszinte vallomás,
néhány kedves bók, pár figyelmes szó,
hiszen a legtöbb bűnünk megbocsájtható.

Ám a szürke hétköznapi élet ránk teríti leplét,
ködfátyolként borítja be fáradt, kiégett lelkét,
testét az unalom démona járja át,
nem tartja már olyan érdekesnek ...

Érzelmeinkből, kétségeinkből táplálkozó gonosz szörnyeteg,
mely időnként felszínre tört és mindent tönkretett.
Félelmeinkből táplálkozó gyilkos fenevad,
elrabolja minden álmodat.

Egymás ellen fordít embereket,
elrabolja tőlük a szeretetet.
Kihasználja és kiforgatja vágyaid,
rémálommá változtatja álmaid.

Egy ...

Történt valami egy forró augusztusi délután,
egy 18 éves lány kocogott hazafelé nem sokkal hat után.
Megszokott kis útján gyanútlan haladt előre,
nem is sejthette kik vártak rá nem sokkal előtte.

Az út széli bozótos rejtekében galádul megbújva,
alkohol mámorba borulva, gyilkos vágytól beindulva.
Irigy szemmel lesték ártatlan ...